Dortmund - Verne - Münster

Reggel Dortmundba mentünk, ahol Maikot látogattam meg, aki mindenféle kiegészítőket gyárt légpuskákhoz. Cége, a MEC egy nagy irodaház egyik emeletén lakik, a földszinten pedig egy remekül felszerelt kis 10 m-es lőterük van. Maik 40 körüli, barátságos fickó, velem németül, Ágival inkább angolul beszélgetett. Bevittem és megmutattam neki a puskámat és a rajta lévő megoldásokat, meséltünk neki a Field Targetről is. Vettem még egy kis Centra bipodot is és egy pótszárnyat a válltámaszomra.

Viszont sajnos azt vettem le az egész beszélgetésünkből, hogy az FT nem igazán érdekli. Piacnak kicsi, nem éri meg vele foglalkozniuk. A versenyzés is csak annyira érdekli, hogy ha nem esik az eső, akkor esetleg megnézné. Szerintem több évtized fedett pályás lövészmúlttal a háta mögött egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy a drága fegyvert ott húzza-vonja a sárban és az esőben. Pedig, ha egy-két versenyt végiglőne, talán meg is változhatna a hozzáállása... Mindenesetre, már beszélt pár német lövővel, konkrétan Willi Dahmot említette, akinek saját állítása szerint nagyon pontos a puskája, de amikor felkínálta neki, hogy lőjön akármilyen pózból egymás után tízszer 10,9-est a 10 méteres lőtéren, 1000 euróba fogadva, azt azért nem vállalta...

Lembeck, kastélypark

A verseny után még elmentünk a lembecki kastélyhoz, aminek a kertjében mindenféle sznob kerti dísztárgyakat és drága növényeket állítottak ki. Ági majdnem vett itt hortenziákat is, amiket aztán még több napon át keresgéltünk szerte az országban, annyira ritka fajták.

Észak-Rajna-Vesztfáliai OB, Dorsten

Valami híd felújítása miatt csak kis kerülővel tudtunk kimenni a lőtérre - ezt tegnap szerencsésen elkerültük, mert a tévesen becélzott kastély felé menve elkerültük az útlezárást. A lőtéren a szokásos társaság volt, a legtöbb már régi ismerős. Martinát kérdeztem, hogy vált be az új billentyű az FWB-n, de azóta még nem is lőtt vele... Egy csupa vigyor kiscsaj odajött hozzám, hogy az 'Andras' vagyok-e, mert akkor vele fogok lőni Ebernben, így ismertem meg Melanie-t. A belövőpálya a szokásos volt, 5 méterenként lőlapok és olyan kacsák, amiknek a fejét kellett lelőni és a killzone találata állította vissza újra. Lődöztem rájuk szorgalmasan, sütött a nap, minden ideálisan indult.

Aztán egész enyhén elkezdett cseperegni az eső. Nekem fel sem tűnt, csak később az, hogy a végére már csak én maradtam a belövőpályán, mindenki behúzódott valahová az eső elől. Aztán rákezdett jobban is, nem zuhogott ugyan, de szép határozottan és kitartóan esett az egész verseny alatt. A doboz nem volt nálam, a puskát a bipodra tettem, a napvédő huzat volt rajta eső ellen és egy kis hátizsákban voltak a legfontosabb szerszámok, lövedékek és az enni-innivaló. Hiába volt hát a hófehér ingem és a tarkóvédő a sapkámon, a rádióban tegnap megígért 30 fok csak két részletben volt meg, 15-15 a lőtér két oldalán.

Észak-Rajna-Vesztfáliai OB, Dorsten, 0.nap

A helyi csapat már öt órától kint volt, pályát építettek a szokásos helyen. Találkoztunk Martinnal, nagyon barátságosan fogadott, és azért az az 1200 kilométer út is imponált nekik, amit megtettünk ezért a versenyért. Először körbejártunk, megnéztük a pályákat. Rögtön az elsőnél majdnem eldobtam a hajam: térdelő pálya, a gyenge puskás célok 10-15 méterre a fák tövében, az erősek viszont 40-45 méterre, ráadásul a fák tetején... De aztán megnyugtattak, hogy nem olyan vészes a helyzet, mert itt most teljesen külön van a 7,5 és a 16 J, minden pályán 2-2 cél van, nincs duplázás, nincs közös cél, és ez a pálya csak a gyenge puskásoknak térdelő, nekünk normál ülő. Íme, egy pszichikai trükk arra, hogy a lövők megkönnyebbülten tekintsenek a 45 méteres célra is.

Nürnberg

Délelőtt nem keltünk túl korán, muszáj volt egy kicsit pihenni az elmúlt napok után. Nürnberg belvárosát néztük meg, és amilyen szerencsénk volt, pont délben jártunk a piactéren, és megtekinthettük a város egyik látványosságát, a mozgó figurákkal illusztrált harangjátékot.

Engem valamiért olyan nagyon nem fogott meg ez a város, de Áginak tetszett. Különösen, hogy itt utcát is neveztek el róla :-)

Kerti törpekacsák

Tegnap éjjel le sem feküdtem, és délelőtt is még egy leadandó terven dolgoztam, mert ezzel mindenképpen el kellett készülnöm még az elutazásunk előtt. Utána derült ki, hogy Ági délelőtt füvet nyírt meg ilyesmik, és még össze sincs pakolva semmi. Délután volt már, mire el tudtunk indulni. Budapesten még átadtam az építtetőnek a tervet és útnak indultunk végre, aztán szinte megállás nélkül csak mentünk.

A Díva

Párásodó szemekkel nézem a kert frissen nyíló gyönyörűségeit... A színpadon elsőként a Díva, Sarah Bernhardt: