2009. június 13., szombat

Észak-Rajna-Vesztfáliai OB, Dorsten, 0.nap

A helyi csapat már öt órától kint volt, pályát építettek a szokásos helyen. Találkoztunk Martinnal, nagyon barátságosan fogadott, és azért az az 1200 kilométer út is imponált nekik, amit megtettünk ezért a versenyért. Először körbejártunk, megnéztük a pályákat. Rögtön az elsőnél majdnem eldobtam a hajam: térdelő pálya, a gyenge puskás célok 10-15 méterre a fák tövében, az erősek viszont 40-45 méterre, ráadásul a fák tetején... De aztán megnyugtattak, hogy nem olyan vészes a helyzet, mert itt most teljesen külön van a 7,5 és a 16 J, minden pályán 2-2 cél van, nincs duplázás, nincs közös cél, és ez a pálya csak a gyenge puskásoknak térdelő, nekünk normál ülő. Íme, egy pszichikai trükk arra, hogy a lövők megkönnyebbülten tekintsenek a 45 méteres célra is.


A lőtérvezető nem volt ott, így nem tudta nekünk kinyitni a futóvadlövő pályát, de Martin és a kislánya felfedezték, hogy az erdős részen át, a másik vége felől is megközelíthető ez a pálya. Egy meredek golyófogó domb oldalán kellett ugyan lemászni a cuccokkal, Ági pedig ez alatt a fél perc alatt begyűjtött 8 apró kullancsot, de végül leértünk. A célokkal nem nagyon tudtam variálni, a homokozó előtt ültünk le, innen 43 méter volt a gumifal, ez elé nagy nehezen fel tudtam rögzíteni egy dobozt egy lelógó spárgára. Himbálózott is minden lövés után, de végül is egy vékony fára rakott cél is lengedezhet éppen a fával együtt. Aztán Áginak tettem ki a maradék három dobozt 25, 15 és 9 méterre.


Öreg belövőlapokra gyakoroltunk, a 9 és a 15 métert persze gond nélkül végigpengettem megint, 25-ön pedig alig tágítottam kicsit azon a lyukon, amit talán még Dabason lőttem belövéskor 18 méteren. A távoli cél viszont kicsit fölé ment, de nem tudtam rájönni, mi miatt. Egyelőre elnapoltam a kérdést, majd holnap a belövőpályán leellenőrzöm és aszerint fogok lőni.


Áginak még érdekesebb volt a története. Az indulásunk előtti elmozdítás miatt állítani kellett a távcsövön oldalra és magasságban is. Viszont a sebessége kicsit kevés volt. Állítottam rajta, bár sokat nem lehetett, még egy kicsit tekertem rajta és akkor már nem lehetett felhúzni, nem akadt meg a töltőkapu karja. Ekkor viszont a sütés kezdett bizonytalan lenni, majdnem direkt lett, más erő kellett hozzá, emiatt szórtak is a lövések magasságban. Csak ettől lehetett, mert a sebesség végig állandó volt. Végül is úgy zárta a belövést, hogy minden jó volt és jól működött.

Én lőttem 4x10 lövést a 43 méterre. Egész szép szórások jöttek ki, csak a harmadik sorozatnál voltak kisebb megingások, de aztán szokás szerint egy szép sorozattal fejeztem be. Már éppen készültem volna térdelőket és állókat lőni 25 méteren, amikor kiáltás szállt felénk a skeet lőtérről, hogy 'Feuerabend!'. Amint kiderült, így is három órát voltunk a pályán, este fél kilenc helyett fél tízig hagytak lőni Martinék. Dieter a notebookján megmutatta a holnapi beosztásokat is. Két fős csapatok lesznek, és jut belőlük majdnem minden pályára. Negyvenvalahányan leszünk összesen, és ennek kb. fele a Klasse 1-ben. Engem Willi Dahmmal raktak egy csapatba, Ágit pedig Birgit Teipellel, akivel tavaly Ebernben lőttem együtt.

A szállásunkat külön kaland volt megkeresni, a weboldalukról rosszul írtam le a házszámot és egy kastélyt találtunk ott, onnan egy kempingbe irányítottak, és végül ott mondták meg, hol találjuk a Jugendherbergét. Olyan késő volt már, nem is volt recepció, a szálló melletti családi házból kerítettem elő végül valakit, aki végül is adott kulcsot. Fizetni elvileg előre kellett volna, de persze már kassza sem volt, csak a szállásos kártyát kérték el zálogba. A szoba átlagos volt, de legalább nem 10 ágyas, talán nevelői szoba lehetett, a fürdő-WC a folyosón, de amúgy kényelmes, és volt rendes asztal is.

Összepakoltuk a holmikat a holnapi versenyre, Ági pedig még gyorsan felvarrt egy darab fehér textilt a sapkámra, hogy védjen a tűző naptól, holnapra ugyanis 30 fokot és napos, nyári időt mondott a rádió.

0 komment:

Megjegyzés küldése