A dolog egyetlen szépséghibája, hogy nem én lettem ennyire szentimentális, hanem az optikába csúszott némi pára, akkora zuhét kaptunk a nyakunkba, így sikerültek a 'művészi' snapshot-ok, gumicsizmában, esőkabátban, mert még a nyakamba is csöpögött némi víz... :P
A peóniák közül mindig ő az utolsó, már a rózsák is ébredeznek, amikor az egyébként tökéletesen igénytelen primadonna kegyeskedik kinyílni, és olyankor nagy hirtelen keríteni kell egy tucatnyi segédeszközt, amivel az összes virágfejet ki tudom karózni, ugyanis önmagában, esővíztől telítve meg pláne nem bírja a bokor egyedül megtartani őket:
Aztán az idő (na meg a tudatom is :P) kitisztult, és hideg fejjel, immár páramentes belső szerkezettel az ágyás további szereplőit is lencsevégre kaptam:
A peónia névadójáról bővebben: Sarah Bernhardt
0 komment:
Megjegyzés küldése