Cotswolds

A tájegység neve valószínűleg csak a szigetországot jobban ismerőknek ugrik be azonnal: ez a párszáz négyzetkilométeren elterülő, kis falvak alkotta terület Nagy-Britannia egyik legegységesebb és legháborítatlanabb része, ipar, nagyvárosok és a velük járó vegyes összkép nélküli, hamisítatlan, vidéki Anglia.

Valóságos esztétikai élmény egy-egy kis faluban végigsétálni: az embernek az az érzése támad, hogy itt megállt az idő, és még eddig senkinek nem volt kedve a fogaskerekeket újra működésbe hozni. Az új épületek is ugyanabból a mézszínű, nagyon barátságos és finom tapintású kőből épülnek ugyanolyan rendszerben és stílusban, mint évszázadokkal ezelőtt, még a méretekben sincs túl nagy eltérés.

Broadway Tower

A faluhoz ugyan nincsen sok köze, amiről ez a torony a nevét kapta, cserébe viszont nem is lehet egykönnyen megtalálni, ugyanis egy alig látható tábla jelzi csak Broadway előtt néhány mérfölddel a lekanyarodást. Mindegy, azért megtaláljuk a dombtetőn mintegy négy emeletnyi magasságba szökő hajdani privát obszervatóriumot, amit tehetős arisztokrata család excentrikus nőtagja használt és sok éjszakát kémlelték itt az eget az udvari csillagászával... Khm. :P

Kiftsgate Court

Amilyen savanyú képpel mászkáltam Hidcote-ban, itt, a következő bokorban, kb. két kilométernyire tőle, a Kiftsgate Court-ban nem is gondoltam, hogy az élményért ilyen hamar kárpótolni fognak.

Hidcote Manor

Ha valaki meghallja ezt a nevet, akkor rendszerint jön a hű! meg a ha! és a szuperlatívuszokba hajló, elolvadó hangú áradozás. Én meg odamentem, megnéztem, és vagy bennem van a hiba, vagy nem szeptember végére van optimalizálva a kert, de semmi elemi erejű durranást nem érzékeltem, amint odabent sétálgattam ágyásról ágyásra, kerti szobáról szobára. Lehet, nem vagyok eléggé fogékony a részletekre? =:O

Stratford Upon Avon

Az ismert és közkedvelt turistalátványosságokat általában nem szeretjük különösebben a rátelepült sallangok miatt, azért Stratfordnak adtunk egy esélyt. Talán a szezonvég az oka, talán az, hogy a városnak megvan az a sajátságos hangulata, amivel azonnal megkedvelteti magát, mindenesetre összességében nagyon kellemesen csalódtunk benne. Habár minden látnivalója egyetlen ember élete és az általa teremtett mítosz köré szerveződik, önmagában, középkori épületekben tobzódó kisvárosként is bőven megállná a helyét. Az Avoni Hattyú eddigi legszellemesebb és legkörnyezettudatosabb megformálását egyébként az egyik híd lábánál találtuk: :D

Európa Bajnokság eredmények

Ági reggel felhívta Tonyt, hogy vannak-e már eredmények, és annyit írt vissza, hogy 29. lettem, megosztva. Ezt sem hittem volna, ezek szerint éppen bejutottam az első 30-ba!!! :-)

Este Stow on the Woldban szálltunk meg, hasonló kis mesevároska ez is. A szállásunk ezúttal is egy régi házban volt. Két vendéglő volt a két szomszédos házban, de a recepciós inkább a főtér túloldalán lévő Queen'n Head pubot javasolta. Nagyon aranyos kis házban volt, teleettük magunkat mindenféle finomsággal. Megemlítendő még, hogy a pénzügyminiszter ki volt tiltva innen, nagy plakát hirdette az ajtón. És valóban: nem is jött be egész este, így nyugodtan ehettünk.

Stokesay Castle

Ha az előbb szereplő vidéki kúriára azt mondtam, hogy teljesen átlagos, akkor a most következő kiskastély a szöges ellentéte az előző formás, kellemes és kuckós kis lakhelynek.

Stokesay Castle-t az 1200-as évek elején kezdték el építeni, és mint a korban divatosan, gótikus stílusban készült az erődítmény, majd a hozzátapasztott lakótoronnyal és vizesárokkal, majd bástyával együtt kisebbfajta várrá nőtte ki magát. A középkorban megtoldották egy kapusházzal, majd a vérzivataros idők elvonultával enyészetnek indult a hajdanvolt lovagvár. Amint az szokás ebben az országban, ha megtehetik, nem hagynak semmilyen történelmi értéket veszni hagyni, így ezt az erődöt is restaurátorok vették kezelésbe, és az English Heritage-nek köszönhetően a folyamat a mai napig tart.