2009. szeptember 22., kedd

Cotswolds

A tájegység neve valószínűleg csak a szigetországot jobban ismerőknek ugrik be azonnal: ez a párszáz négyzetkilométeren elterülő, kis falvak alkotta terület Nagy-Britannia egyik legegységesebb és legháborítatlanabb része, ipar, nagyvárosok és a velük járó vegyes összkép nélküli, hamisítatlan, vidéki Anglia.


Valóságos esztétikai élmény egy-egy kis faluban végigsétálni: az embernek az az érzése támad, hogy itt megállt az idő, és még eddig senkinek nem volt kedve a fogaskerekeket újra működésbe hozni. Az új épületek is ugyanabból a mézszínű, nagyon barátságos és finom tapintású kőből épülnek ugyanolyan rendszerben és stílusban, mint évszázadokkal ezelőtt, még a méretekben sincs túl nagy eltérés.





Itt nagyon nem divat hatlamas és hivalkodó házakat emelni, a cottage-ok szerényen megbújnak a már-már standard, valószínűtlenül bárányfelhő formára vágott örökzöld sövények mögött, és az itt mindennapos, csirkehálóval rögzített, cirkalmas nádfedés a palatetők mellett üdítő eredetiséget - és hagyományosságot kölcsönöz a kis házikóknak.


Legszebb példája ennek a folytonosságában is állandóságot sugárzó stílusnak Chipping Campden, a hajdani mezőváros, ahol az ember mintha díszletek közé csöppent volna: a szorosan egymáshoz simuló icipici kőházak szegélyezte főutca és a kicsinyke tér, a tudor-kori oszloperdős piaccsarnok (talán még 100 m2 sincsen) együttese bármelyik díszlettervező becsületére vált volna, de ez itt csak egy a működő, mindennapi használatra szánt városkák közül, igaz, a turistaforgalma nyaranta néha kissé telíti a közeli, nem autóforgalomra méretezett utcácskákat is.


Mégis, a helység legnagyobb attrakciója számomra az a házikó marad, amit még évekkel ezelőtt volt szerencsém a web egyik eldugott sarkában megpillantani, és azonnal, visszavonhatatlanul beleszeretni. Azt sem tudtam akkor, melyik falucskában jön majd velem szembe, ha a jó szerencse is megsegít, de ahogy kifelé poroszkáltunk a főútnak becézett, alig kétsávos, szinte forgalommentes úton a következő falu felé, egy kanyar után azonnal elénk tárult álmaim cottage-a, ezzel megadva az alaphangot a felfedezőkörút további szakaszának.


Képgaléria: Chipping Campden

2 komment:

Vica írta... [válasz erre]

"legháborítatlanabb", ahogy mondod.. Én a mai napig sajnálom, hogy elköltöztünk onnét és mindig jó szívvel gondolok vissza. De jó nézni most a képeidet!

Agicza írta... [válasz erre]

De jó neked, hogy életvitel-szerűen is metapasztalhattad a Cotswolds-ot! :)) El bírnék viselni ott egy kis kőházikót - viszont csak a megfelelő utólagos szigeteléssel... (Két év plusz után már a praktikum is szól belőlem - vagy a realizmus :P)

Megjegyzés küldése