St. Wolfgang

A következő tóparti célpontunk a Wolfgangsee partján fekszik, és éppen eleredt az eső, amikor ideértünk, parkolót csak a település legszélén találtunk, és azt is csak hatalmas szerencsével. Mivel a falut átszelő fő közlekedési útvonalat az igen erős forgalom miatt lépésben kellett végignézni és közben az utcácskákba is be lehetett kukucskálni, a végére érve már tudtuk, hogy maximálisan megéri kivárni és ezt a kis kellemetlenséget benyelni...

Amint lehetett, kaptuk a kabátokat meg a fotós cuccot, mert ez a kis falu simán megéri az elázást is. Láttunk igazi tiroli-stájer motívumokkal kidíszített homlokzatokból egy fél szakajtónyit, fél négyzetméretes előkerteket, két dimenziósra redukált gyümölcsfákat a falakra futtatva, mint egy jól nevelt, spalírra való díszeket - és néhol díszletet, mert hogy valami ennyire egységes legyen, ez az újdonság erejével hatott.

Egészében véve a falucska hiába kedvelt turista-célpont, a három-ötemeletes, meglepően terebélyes épületek dacára annyira jó hangulata van, hogy még a lépten-nyomon szállodába meg étterembe botlás sem nagyon tud rontani az összhangon. A tópart melletti utcácskák közlekedése már szigorúan csak a helyiekre és a gyalogosokra korlátozódik, ugyanis itt van, hogy megfordulni sincsen hely, nem hogy parkolni vagy két autónak elhaladni egymás mellett - ám ezeknél a már macskakővel burkolt, meredeken a tóba szakadó utcácskáknál ez nem is követelmény.

Amíg felfedeztük a települést, a végére az eső is jobbnak látta elállni, úgyhogy kimentünk a tópartra is egy kicsit lábat lógatni:

Fotók itt: St. Wolfgang