2009. április 18., szombat

Nemzetközi FT Verseny, Morsko, 2. nap


A tegnapi versenyen rám szóltak, hogy nem szabad állítani a tusán verseny közben. Pedig erre erősen szükség lett volna, mert felváltva lőttünk le- és felfelé, mindig más válltámasz-pozíció lett volna az ideális. Ezért most azt találtam ki hirtelen, hogy a válltámasz szárnyait függőlegesbe állítottam, így oda rakhattam a vállamhoz képest, ahová éppen jólesett. Persze, azért nem teljesen ugyanaz, mint a menet közben állított válltámasz, mert az alja mindig ugyanott van, de különösen a magas céloknál ez is jobb volt a semminél. A térdelők és állók ugyanolyan jól mentek ma is, főleg ezekre gyúrtam és a 40-50 méter közöttiekre, figyelve közben a szelet.


Egész jól indult a nap, a verseny első harmadában alig fújt a szél és ma már a pályabírók sem érezték kötelességüknek lefújni a meccset minden egyes alkalommal, mikor beállt egy pillanatnyi szélcsend. Azért így is vigyázni kellett velük, mert ha mégis alkalmuk nyílt rá, akkor aztán teli tüdőből fújták, a fél fülemre azóta is sántítok... Viszont gyorsabban haladtunk, kb. egy órával hamarabb végeztünk, mint tegnap.


Annyi volt a változás, hogy más csapatokat osztottak ki, és másik pályán kezdtük a versenyt. Lengyel versenyző ezúttal is jutott a csapatba, erre külön ügyeltek is a szervezők. A mostani lengyelünk Igi volt, aki tegnap szintén 35-öt lőtt, mint én. A másik csapattársam Boros Pali lett. Érdekes, most milyen sok egy országbelit tettek egy csapatba (aztán, aki így feltűnően jobbat lő, mint tegnap, azt a legközelebbi versenyen majd jobban szemmel tartják :-). Gyula és Józsi előttünk voltak pár pályával, néha összefutottunk velük, valahol előttünk volt Feri is, a többieket nem láttuk. Anti bácsi ma nem indult egyáltalán, és Bálint Zoli is gondolkodott rajta, de ő végül nekivágott a versenynek.


A pályákon semmit nem változtattak, de attól még érdekes volt a dolog, mert ahogy mentünk a hegy körül, volt enyhén felfelé lövés oldalszélben, vízszintesen lövés szembeszélben, aztán felváltva fel- és lefelé lövések mindenféle szélben, aztán ugyanez az előírt testhelyzetekkel súlyosbítva. A vége felé már teljesen olyan volt, mint tegnap. És, mint tegnap is, 20 fok fölé is felment a hőmérséklet, győztem korrigálni a parallaxkeréken... Egyébként Ági tegnap felírta a távokat, amiket mértem, de nem sok hasznát vettem. Ma volt, amit 2 méterrel mértem arrébb - bár ez jó esetben azt is jelentheti, hogy 1-1 méter volt a hibám mindkét nap.


Ma volt sebességmérés is, a tavaly már megcsodált, vályúba szerkesztett kronival. Nekünk nem volt gondunk, azért nyomtam egyet a lövedék szoknyáján, de 212-nek mérte a szerkezet. Viszont, pár csapattal előrébb egy lengyelt kizártak, mert 250 felett lőtt - mindezt úgy, hogy a kronijuk határozottan lefelé tévedett, tehát 2-3 m/s tolerancia eleve bele volt építve a rendszerbe.


A mai nap az oroszokra való várakozás jegyében telt. Már a legelején is, Galinának leesett a parallaxkereke, és azt szerelgette, miközben a férje egy kézbe simuló, kis lézertávmérővel fákat mért le neki, hogy jó irányba rakja fel a kereket. Amikor szóltam Palinak, hogy ezek itt a pályán mérnek, először sem hitte, mert mintha csak a fejét vakarta volna a fickó, egy nagyon kicsi mérőke volt nála. Szerintem nem ártott volna szólni a bíróknak, de Ági nem akart konfrontálódni, úgyhogy végül annyiban hagytuk.


Aztán az előttünk lévő csapattal lett tele a törpöcskénk. Mikor már azt hittük, hogy végre végeztek, és ültünk volna be a lőállásba, bocsánatkérő mosollyal elővánszorgott a képen is látható, piros kabátos fickó, aki egy orosz fejlesztésű, Demyan MK2-FT puskával lőtt - nem túl pontosan, de annál lassabban. Este viszont úri módon revansot vettem a muszkákon, mert én is jól megvárattam egyet. Egyikük ugyanis tolmács útján érintkezésbe lépett velem és vételi ajánlatot tett a szereléksínemre. Mondtam neki, hogy erre igazán jól ráérzett, mert éppen eladó, de előbb azért várjuk meg, nem lesz-e szétlövés, mert addig mégsem szerelném le a távcsövemet. Úgyhogy estig várt, körmét rágva a válaszra. Végül nem kellett szétlőnöm, az első három hely egyértelműen eldőlt, csak a hunterben voltak szétlövések.


Én az ilyen két napos versenyeken mindig stabilan hozom a formám, eddig maximum 1 pont eltéréssel ugyanazt lőttem mindkét napon, most is így történt. 35 találatom lett ma is, mint tegnap, és a hibák is eléggé egyenletesen oszlottak el, nem pánikoltam sem az elején, sem a végén (sem közben :-). A legtöbbet Pali javított, majdnem 10 pontot tett rá a tegnapi eredményére, ami vagy bátorító szavaimnak és szakmai tanácsaimnak volt köszönhető, vagy annak, hogy most nem ivott annyit előző este... A dobogós helyek környékén Kürthy Zoli megőrizte az első helyét, Pisti sajnos lecsúszott a másodikra, én maradtam a harmadikon. Végül is minden kategóriában, ahol magyarok indultak, lett dobogós helyezésünk!


Ma is 5 hibám volt tehát, de ezúttal meglőttem minden állót és térdelőt! A tegnapi hibákat nem nagyon ismételtem meg, viszont csináltam újakat. Ebből is csak az a tanulság, hogy ha még jobban odafigyelek, ennél is jobbat lőhettem volna... A legvégén hosszú gyaloglás után lőttem meg a legutolsó, álló célt. Ennél erősen bennem volt, hogy ha meglövöm, akkor megvan a 70 pont a két napra, és meg kellene lennie, csak el ne rontsam. Aztán ezeket a gondolatokat félretettem és szépen, nyugodtan, biztosan meglőttem. Meglett a 35 pont ma is, meglett a 70 pont összesítettben. Éreztem, hogy ez jó eredmény lesz, de persze biztosat még nem tudtam, egyszerűen csak nagyon fáradt voltam a végére.


Ahogy tavaly is, a díjak nem érmek vagy kupák voltak, hanem kisplasztikák. Idén színes, buborékos üvegből készült FT-célnyulak.


Amíg a díjkiosztásra várakoztunk, a nemzetközi mezőny sajátságos játékkal múlatta az időt: körben álltak, és aki bement a kör közepére, azt megtapsolták. Elég volt kiállni és körbe fordulni, akkor is megvolt az ováció, de láttam valakit fejen állni is, őt külön megéljenezték. Aztán kiosztották mindenkinek az üvegnyulakat és az okleveleket. A lengyel-német csapatok versenyében a Szomszéd Kupát ezúttal a lengyelek vitték el a németektől. Végül a pályabírókat tapsoltuk meg, akik hálából egyesült erővel nekiálltak fütyülni. Morsko, Podlesice, Skarzyce és Piseczno lakossága levonult az óvóhelyekre, a költözőmadarak sürgősen továbbköltöztek, az ünnepség további részében pedig jelbeszéddel kommunikáltunk.


Nagyon büszke voltam, hogy a kategóriámban a 60 indulóból megcsíptem a harmadik helyet! Bár, igazi örömet nem is éreztem, inkább csak valami jóleső fáradtságot, hogy hát ezt is megcsináltam. Aki tegnap 38-at lőtt, az ma csak 31-et, szerintem neki vagy tegnap volt nagy szerencséje, vagy ma nem bírta a lelki terhet. Adam is hajnalig ivott a társaival, ma csak 32-t lőtt. Radoslaw és Galina is 35-öt lőttek tegnap, akárcsak én, teljesen a mai nap döntötte el hármunk között a sorrendet.


Ez az egyesületek közti vetélkedés engem sosem foglalkoztatott igazán, de az érdeklődők kedvéért említsük meg, hogy mindhárom üvegnyulat a Debreceni Lövészsuli SE versenyzői szerezték.


Este, ahogy átvettük a díjakat, megkeresett Alexandr és mentünk átadni a szereléksínt. Vele volt a délelőtti csigacsávó is, akiről kiderült, hogy ő a Demyan FT-puska egyik tervezője. Csak tört angolsággal tudtunk beszélgetni, mondott is valamit tervezésről és gyártásról, amit nem egészen értettem. Amíg szereltem le a távcsövet, a puskájáról kérdezgettem. Ami rögtön feltűnt, hogy miért nem lengőcsöves. Azt mondta, hogy az, a keret csak védelem az erdőben fellépő esetleges hatások ellen és gumigyűrűk vannak benne, hogy ne vegye át a tusa és a tartály mozgásait. Azért nekem ez nem tűnik olyan biztosnak, a benchrest változatnál valóban szabadon van a cső. Amúgy 1000 euró körül lenne a puska, bár Bogdan is kínálta már nekem, csak ő 1100-1200 körül, mint importőr. Esetleg valami tesztelés érdekes lehetne, venni most nem vennék ilyen puskát. Az én puskámat pedig úgy csomagoltam el, hogy egy póló volt behajtogatva a puska és a távcső közé a tokba.


Este még összeültünk az étteremben, de mindenki nagyon fáradt volt, úgyhogy csináltunk egy halom fotót, beszélgettünk kicsit, de aztán (Ágicza már a vállamon aludt) szépen nyugovóra tértünk.

0 komment:

Megjegyzés küldése