2009. április 29., szerda

Sakura

Vagyis: cseresznyézzünk! :D A cím ugyanis cseresznyét jelent, és a japánok külön ünnepet szentelnek neki: a hanami a cseresznyevirág-nézés, aminek ősrégi kultusza van a szigetországban. Klímájánál fogva Okinawa-n már márciusban, de fent, a messzi északon, Hokkaido -n április legvégén van a cseresznyevirágzás időszaka. Utóbbi pont egybeesik a kertünkével, úgyhogy nézzük csak  meg közelebbről, mi is van raktáron!




Habitusra nézve válogathatunk a kissé vagy erősen csüngő, lapos ernyő és a vázaforma között, magasságban pedig 3-5-10 méter a szórás. Ha díszcseresznyéről beszélünk, akkor három alapfaj terjedt el errefelé: Prunus subhirtella, Prunus sargentii és Prunus serrulata.


A szezont mindig a legrégebbi bútordarab, a harmadik csoportba tartozó, csüngő 'Kiku-Shidare' nyitja, vele egyidőben ébredezik telt virágú csüngő P. subhirtella 'Pendula Rosea Plena', majd a P. sargentii 'Accolade' a következő versenyző, ami - ha tél elején nem fagytak le a már akkor kinyílt virágok, - rendszerint a legtovább kitart virágilag.


A következő hullámban a 'Kanzan' -stílusú, de porcelánrózsaszín virágú 'Pink Perfection' jön, rákövetkező a 'Shirotae' mennyei fehér, féltelt virágaival, zárásnak pedig a vörös lombú 'Kanzan'-virágú 'Royal Burgundy' jön, legutolsó a sorban a kinyíláskor papírfehér, majd rózsaszínre öregedő 'Shirofugen' vagy 'Fugenzo' virágai.


A díszcseresznyék mellett, ha valakinek elég helye van a kertben, meg lehet próbálkozni a díszbarackokkal. A Prunus persica -k hidegtűrők, de a jóval korábban nyíló Prunus mume -társaság kissé fagyérzékeny - és nem csak a virágaik. Mindkét csoport legalább annyira gondozásigényes, mint egy rendes gyümölcsös, cserében viszont ehetetlenek a terméseik, ám a virágok... Na, hát ez az, amiért az ember tartja őket... :D


Kis helyre a 'Windle Weeping' az egyik legszebb jószág, ami barackban csak létezik, telt, félgömb alakú, tökéletesen formált harangocskák csüngenek csomókban a fáról, ám sajnos kissé fagyérzékeny a drága...


Masszívabb felépítésű, lombban és habitusában is barackfára emlékeztet a 'Rubra Plena', a nevéhez híven masszív vörös-bordós virágokkal, amik meglepően sokáig bírják a fán. A Prunus persica 'Orlóci Kiméra' egy gyöngyszem: csüngő ágú, fehér és rózsaszín cirmos virágaival törékeny, elbűvölő látvány, de csak olyan helyre ajánlható, ahol az apró fejecskékből álló virágesőt közelről láthatjuk, mert az benne a pláne...


Nem csüngő, hanem normál gyümölcsfa habitusú testvére az 'Albaroseoplena', amire még vágyom. Valahonnan majd csak sikerül keríteni egy példányt, a Fűvészkertben van is egy, a bejáratnál. A fotóm legalábbis onnan van, dendrológia órán nem unatkoztunk:


Még egy kép a fenti származási helyről, mert a zöld-fehér - immáron újra díszcseresznye-virágözön mellett az ember nem tud úgy elmenni, hogy említés se essék róla: ez a 'Ukon', habitusra a szokásos vázaforma, de ezt megbocsátjuk neki:


Nem a 'Futottak még' rovatban, hanem a megfontolásra érdemes, ám képpel nem dokumentált díszcseresznye-fajták közé még besorolnám a Prunus x yedoensis -eket, amiket itthon gyakorlatilag nem ismernek, a Prunus serrula -t, amiben a hámló kérge a pláne, az ősz végi, tél eleji virágzású Prunus subhirtella 'Autumnalis' -t és a 'Tai Haku'-t , utóbbit a kifinomult, szimpla szirmok szerelmeseinek. Bónusznak pedig egy jóval ismertebb Prunus, a rendszeresen kökény alanyról hajtó babarózsa, ami mostanában már fás törzsre oltottan is kapható: Prunus triloba 'Multiplex'.


Magyarul, Csehov és az orosz tajgák egy kiadós méretű telek ajánlható leginkább egy igazi Cseresznyéskert létesítéséhez, ugyanis két pillanat visszavonhatatlanul beleszeretni a lebegő fehér-rózsaszín, törékeny sziromfelhő látványába, amire aztán mindig várhatunk egy egész évet... :D

Fotóalbum: Cseresznyevirágok

0 komment:

Megjegyzés küldése