Mondanom sem kell, hogy az elsők egyike voltunk, így viszont a legkényelmesebb helyre parkolhattunk le és volt elég időnk belőni. Sütött a nap, de 15 fok körüli, hűvös volt az idő. A szél az elején, az erdei pályán nem nagyon fújt, de a nyílt terepen már eléggé érezhető volt.
Leginkább azon aggódtam, hogy a tegnapi belövés eredménye maradandó lesz-e, vagyis egyszeri elmozdulás volt a távcső rögzítésénél, vagy a cső görbült meg és esetleg az éjjel szépen visszarúgta magát. De nem rúgta vissza, ugyanoda hordott, mint tegnap. Ennek örömére 50 méteren lőttem vele párat a 40 mm-es kör köré (mert szél azért ma is volt), majd a továbbiakban egy egybeszakadó, kicsit függőlegesen elnyúló foltot a belsejében lévő, 2 centis körbe. Amilyen meggondolatlan vagyok, ezt nem hoztam magammal a belövés végén, sem később a verseny során, mikor éppen mellette vártam a soromra, így aztán valaki más vitte el. De az még nem a szokásos lőlapcsere volt, csak kimondottan ezt az egyet nyúlta le valaki - én pedig még csak le sem fényképezhettem...
Ágicza puskáját ma is sokan megnézték, legutóbb még az eredet tusa volt rajta, bár a cső függetlenítése már akkor is megvolt. Kicsit aggódtam a távmérése miatt, mert ő voltaképpen nem is ellenőrizte le, csak az én két mérésem alapján készült a felirat. De a gyakorlatban jókat lőtt vele, csak a magassági tekerő feliratát kellett pár clickkel arrébb tennie. Mivel az ülő lövészet jól ment, gyakoroltunk állókat és térdelőket is, egy 20 m-en lévő, 20 mm-es célt akárhányszor lelőttem térdelve, és sokszor állva is.
A fegyverkontroll után mentünk a pályákhoz, most már nem volt lezárva az út, úgyis mindenki erre közlekedett. Rögtön az első pályán kezdtünk, mégpedig személyesen Gerhard és Adam voltak a csapattársaim. Nem szaroztunk forgással, végig ugyanabban a sorrendben lőttünk, Gerhard kezdte, aztán én, végül Adam. Ági csak délután lőtt, így az erdei pályákon még velünk volt, de aztán visszament a kocsiba aludni.
Gerhard okos ember, tudta jól, hogy ha az 1-es pályán kezdünk, akkor már nem kell visszamenni a verseny végén még egyszer ide hátra a halál faszára, ezért hát az első csapatba osztotta be magát és a cimboráit. Ő egy öreg Dominatorral lőtt, amire virágot is tűzött (tehát rossz ember nem lehet).
A lőállások ugyanazok voltak, mint a múltkor, de most nem három cél volt mindegyikben, hanem 2-3, így jött ki az 50 lövés. Az erdős részeken inkább három, a mezőn két célos pályák domináltak, a lőtéri részen és az erdő szélén megint három. Több féle pálya volt, más-más időjárási viszonyokkal. Az erdőben és az épületek mögött alig volt szél, de erősen lefelé kellett lőni. A hátsó lőtéren átlósan voltak a pályák, a szél oldalra és szembe is fújt, ráadásul a célok egész sötétben voltak a domboldalban, a fák között. Aztán jött egy térdelő pálya egészen külön, itt a szél és a direkt napsütés volt a problémás, aztán három pálya a belövőpálya mögötti lőtéren, ahol szembe fújt a szél (meg néha oldalra is). A két utolsó pálya a lőtér mellett volt, sűrű növényzet között, nehezek voltak, de végül is pont itt szinte nem is hibáztam az egész verseny alatt.
Nekünk, erős puskásoknak szinte mindig volt először egy közös célunk (a 7,5-ösök nehezebb célja), 15-20 mm 20-25 m körüli távokon, aztán egy 40, de néha 25 mm-es 30-40 méteren (de volt egy 42-n is!). A legtávolabbi cél 40-50 m közötti 4 centis volt, itt már a szél tréfálta meg néha a versenyzőket.
Remek hangulatban voltam, a puskám is tökéletesen működött, így aztán nem is volt nehéz dolgom, összesen csak öt hibám volt: egy távoli a harmadik pályán, egy nagyon kis lyukú álló, egy térdelő, messze és magasan a domboldalban, aztán a másik térdelő pálya távolabbi célja és egy 25 mm-es lyukú 40 méteres.
Az erdőben alig volt szél, szinte mindig a közepébe tartottam és le is mentek a célok. Adam azt csinálta, hogy a pontozólapra a hibáit jelző O-hoz kis keresztet ill. pöttyöt rajzolt aszerint, hogy hová célzott és hová ment a lövés. Ő egyébként rogyásig fotózta, hogyan lövök, szerintem Morsko óta valahogy komolyabb ellenfélnek tart, mint előtte tette.
Ezt nem én fotóztam, hanem a németek kirakott képei közül csemegéztem: Adam az elmaradhatatlan bőrdzsekijében, kemény műanyag hátú kesztyűjében, amint állót lő. E két ruhadarab igencsak ráizzadhatott, de le nem vette volna őket semmi pénzért. És a legviccesebb, hogy nem igazán segítettek rajta, én meg egy szál mackóban is meglőttem, amit meg kellett.
Amint kiderült, 45 pontos eredményem az aznapi legjobb volt, Stefan 41-et lőtt, Adam 40-et, Frank - a tavalyi bajnok - 38-at. Mikor este kirakták a listát, akkor láttam, hogy egyedül Timo tudott megközelíteni, ő 44-et lőtt.
Az ebéd kicsit csalódás volt, mert mikor nagy lelkesen kértem a gulyást, utána derült ki, hogy ez nincs benne a nevezésben (18 euro), hanem külön kell fizetni érte. Egyébként Gerhard családja főzött, amint kiderült. Az LGR-rel nem volt túl sok időm belőni, pár perc lövés és máris kezdődőtt a délutáni forduló.
Egy ifi sráccal osztottak egy csapatba és Friedrichhel, akivel legutóbb Dorstenben lőttem együtt. Itt sajnos forogtunk állandóan, pedig a múltkor még vele is kötött sorrendben lőttünk, de a fiatalságnak példát kellett mutatni. Időmérés nem volt, bár kifejezetten örültem volna neki, egy-két csiga előttünk percekig várt a szélre, aztán úgyis elhibázta. Esküszöm, ha csípőből beledurrantanak, többet leszednek...
Mindegy, én szép nyugodtan lőttem, és az LGR nem is hagyott cserben. Egy-két hiba becsúszott, de utána sokáig hibátlant lőttem, majd megint egy-kettő. Nem mindig tudtam, mi a hiba oka, benne lehetett egy-két eldobott lövés is. A vége felé kezdtem annyira elfáradni, hogy egyszerűen remegett a kezemben a puska, vízszintesen kiment két oldalt a célból, így lett végül 41 pont. Ági 40-et lőtt, a többiek alatta, egyedül Timo előzött meg, neki 42 jött össze.
Ágicza egész jól lőtt, én titokban nagyon szurkoltam neki, hogy ismételje meg a múltkori első helyét, nekem úgyis ott van az Open. Szép nyugodt volt, nem anyázott semmin, a puskája sem 'baszakodott vele', ahogy néha szokta volt, úgyhogy jól ment neki. Volt pár olyan hibája, amit szerintem el tudott volna éppen kerülni, de így sem lőtt rosszul.
Ilyen volt egy erdei pálya, voltaképpen meglehetősen sötét, nekem legalább is végig fel volt kapcsolva a szálkereszt megvilágítása, mert különben a szálkereszt teljesen egybeolvadt a céllal. Ez a túl jó optikai minőség hátránya, egy Nikkó távcsőnél kicsit szürkésnek látszik a fekete cél is, és azon jól látható a fekete szálkereszt, de az S&B-nél kész halál a megvilágítatlan szálkereszt, koromfekete a koromfeketén... A gyenge puskákkal könnyebb volt valamennyivel, mert a célok világosabbak voltak (itt azok voltak a kékek és a távoliak a feketék), de a Klasse 1 céljai bent lapultak az erdő mélyén. Ezt már Dorstenben sem értettem, hogy miért nem fordítva festik a célokat.
Itt voltak a szabadtéri szeles pályák, a kordonba beszögellő, ferde lőállásokból lőttünk át srégen az erdős sávig. Bár az ember azt hinné, hogy egy ilyen tipikus légcsatornában csak egy irányba fújhat a szél, hát nem egészen így van...
Ez pedig a benti lőtér rész volt, a képen speciel egy álló és egy térdelő cél, 18 méteren. Ja, és a verseny után a belövőpályán kiderült, miért volt ennyi hibám: az LGR 20 méteren jó fél centit balra hordott. Vagyis, ha halál pontosan lőttem, akkor még éppen belement, de pár nehéz lövés elment miatta. A magasság nem mászott el, de az oldalirány valamiért érzékeny, talán ez a karcsú szerelék nem bírja a szállítást.
A verseny után Adam a németek nevében meghívott a szokásos Peppo-beli vacsorára. Hazamentünk átöltözni, Ágicza kicsípte magát és visszamentünk Ebernbe. A város szélén, a Sandhof nevű részen van egy panzió és étterem, ez a bizonyos Peppo. A sörük remek volt, de a pizza száraz és lapos, Ági otthon ennél százszor jobbakat csinál. Beszélgettünk egy Daystate-tulajdonossal, aki az utolsó helyen végzett kemény 3 lövéssel, ilyen vicces dolog tud lenni egy lemerült akkumulátor. A rágós pizza ellenére jól elbeszélgettünk, de így utólag azt mondom, hogy Lichtensteinben körbesétálni és ott enni valamit messze jobb program lett volna.
Este ezerszer is elhatároztam, hogy holnap küzdeni fogok, mint az oroszlán, mert Timo mindkét kategóriában nagyon közel volt hozzám. Ahogy jobban megnéztem a versenykiírást, akkor derült ki, hogy holnap fordítva lesz a sorrend, délelőtt lőnek a Kl. 2-5, és délután az openesek. Ez jó, mert legalább lesz idő rendesen belőni az LGR-t, a Feinwerkbau meg úgyis tartja a beállításait. Aludni most nem tudtunk olyan jól, mert esküvő volt a faluban és alattunk két emelettel hajnalig folyt a mulatozás.
0 komment:
Megjegyzés küldése