Regensburg - Passau

Reggel felpakoltunk és megnéztük Regensburgot. A szokásos régi belváros a kis utcácskákkal, de most a kis utcák egyikében találtunk egy nagyon jó pékséget is, ahol olyan finom gyümölcstortát tartottak, hogy visszafelé sétálva beugrottunk még repetáért.

Itt az volt a házak különös jellemzője, hogy ki-be dőlt a faluk. De nem csak egynek, hanem általános városi tendencia volt, hogy a földszint kitüremkedett az utca fölé, aztán a felső szintek szépen visszahúzódtak. Lehet, hogy pár száz éve nem a vetületi terület alapján mérték a beépítettséget, hanem a terepcsatlakozásnál, és így tudtak nyerni néhány négyzetmétert. A legviccesebb ház két sík mentén is görbült. Az, hogy ezt eleve így építették és nem utólag rogyott meg, onnan lehetett látni, hogy az ablakok mind tökéletesen függőben álltak, és csak a káva külső síkja követte a fal ferdeségét. ;)

Ahol csak lehet (a szűk kis utcákban nem mindig lehet) nézni szoktam a tetőket is, mert néha egész aranyos megoldások teremnek a magasban:

Fotóalbum: Regensburg

Kora délután már Passauban voltunk, itt is megálltunk pár órára. A Duna itt még elég kicsi, ettől függetlenül megfordult a fejemben, hogy ha itt tudnánk egy uszályt szerezni, Zebegényig elmehetnénk...

Itt is az óvárosban csavarogtunk, nagyon szép és nyugis minden. Az egyik kis utcában beültünk egy fagyizóba és hihetetlen barackos-tejszínhabos fagylaltot toltunk be az arcunkba.

Már a kocsi felé siettünk, mert kezdett lejárni a parkolóóra, amikor egy korhű ruhába öltözött fiatalember ballagott fel az egyik kis utcán, na őt még lefotóztuk.

Fotóalbum: Passau

Innen már szinte megállás nélkül mentünk hazáig, és este 9-re otthon is voltunk. Nem hullafáradtan, nem hajnali pirkadatkor, úgyhogy megint csak bevált ez az időosztásos-nyaralásos szisztéma. A kutyák halálra örülték magukat, a macskák a szokott sértett méltósággal fogadtak. Hazaértünk.