2009. május 21., csütörtök

Mondsee, csigafutam

Reggel 8-9 felé indultunk csak el, de nem is siettünk annyira. Szobnál még vettünk izzókat a reflektorba a kiégett helyére, ott helyben ki is cseréltük, és kényelmes tempóban, kora délutánra értünk el Sankt Lorenzbe, Mondsee mellett. Érdekes, hogy két éve majd meghaltunk egy 600 km-es úttól, most meg egymagam levezettem az egészet és még csak el sem fáradtam igazán. Megszoktuk, azt hiszem.

A ház, ahol laktunk, távol volt a városkától és minden mástól is, viszont az autópálya ott húzódott mellette. De a házigazda hölgy megnyugtatott, hogy jól szigetelnek az ablakok. Ezen kívül, ajánlott egy éttermet is a közelben, ahol nagyon jó a konyha. A kilátás nagyon rendben volt, hatalmas hegyek, alpesi rét, minden.


Itt végre kiderült, hogy Ági nem is Mondsee-t és környékét akarja igazán látni, hanem kimondottan a híres Dachsteini Jégbarlangot. Az innen 60 km-re van, és egyszerűbb lett volna ott megszállnunk, de most már mindegy... Szép úton mentünk, szinte végig tavak mellett, két évvel ezelőtt ugyanerre jöttünk visszafelé St. Wolfgangból, valamennyire ismerős is volt a táj.


A menőke odafelé a legrövidebb útra volt beállítva, ezért egy erdei, főként kerékpárosok által használt úton mentünk el Bad Ischl mellett, ami hangulatos volt, de igen lassú. Viszont ennek következtében ma gyakorlatilag mindenről lemaradtunk, az orrunk előtt zárták be a jobbnál jobb szórakozási lehetőségeket.


Útközben láttunk szép dolgokat, például egy kerékpárosokat ábrázoló szobrot egy körforgalomban, és egy traktoros felvonulást, amit valamiféle EP-választási kampánynak gondoltam, netán gazdatüntetésnek.


A barlangot már nem tudtuk megnézni, mert nem sokkal előttünk ment fel az utolsó csoport. Visszajöttünk hát, és félúton megláttunk egy kilátólibegőt az egyik tó felett. Onnan se lett volna rossz nézelődni egyet - de ott is éppen lekéstük az utolsó startot, úgyhogy bánatosan hazakullogtunk.


Fotóalbum: Salzkammergut

Szerencsére a szállásadónk által ajánlott, eldugott kis fogadóban még adtak vacsorát a nemzeti viseletbe öltözött pincérlányok, nagyon finom ételekkel degeszre ettük magunkat és a csepergő eső ellenére is jó hangulatban mentünk aludni.

0 komment:

Megjegyzés küldése