Az Alpokon át

Arsieroból indulva még egy ideig a minden négyzetcentiméteren megművelt, kisebb-nagyobb egybefüggő hegyoldali ültetvények között, gyümölcsösök és szőlősök sora mellett kaptattunk fel az egyre magasabb és persze egyre kopárabb hegyeken gondosan megépített, hajtűkanyarokkal bőven megtűzdelt szerpentineken. Egy idő után elmaradtak a megművelt parcellák és a fenyőerdők vették át a helyüket.

Egy-egy hágón átkelve, maroknyi házak között kanyargott az út. Hogy egy-egy ilyen faluból hogyan jutnak el pl. a sürgősségi esetek a legközelebbi városba, ha baj van, azt nem is akarom elképzelni, mert a legbiztonságosabb és a leggyorsabb közlekedési eszköz itt valószínűleg a helikopter.

Útközben persze az elképesztő magasságok és mélységek közé ékelődve, a hegytetőn vagy egy kiálló szirtfokon mindenféle méretű várakat is láttunk, ízelítőül álljon itt néhány. Mire átértünk Ausztriába, persze be is sötétedett, így ott csak néhány felvételre futotta, a Brenner-hágón át vezető utat viszont mindenkinek szívemből tudom ajánlani, és nem csak azért a magasépítészeti bravúrért, hogy az autópályát ott támpillérekkel vitték át a meredeken felfelé törő ormok között, hanem mert az a táj megér egy hosszabb ott-tartózkodást is.

Tirolba átérve sem maradtunk le a látványosságokról, itt mini-hágót is láttunk, az út alá bukó vízeséssel, robajló patakkal, egy gyönyörű, kanyon-szerű helyen, ahol a két sáv is alig fért el, de voltak olyan rendesek az útfelügyelettől, hogy egy autónyi hosszú leállót még sikerült kanyarítani a legszebb részre. Ennek eredményeképpen a páradús, hűs és gyönyörűséges helyen bő negyed órát fotóztam.

Előtte - és persze utána is még nagyon sokáig síterepek között vitt az út. A 2012-es ifjúsági téli olimpia helyszínét is láttuk, ahogy az infrastruktúrát nagy erőkkel bővítik a kis hegyi faluban, de a hegyoldalon mészkőből kirakva már büszkén hirdeti a felirat: itt valami nagy banzáj készül... Seefeld, Kühtai és Innsbruck lesz a három helyszín.

A többi kép itt látható: Észak-Olaszország és Karintia