Arsiero

A három napos vb helyszínéül egy észak-olasz település, Arsiero melletti zárda és öregek otthona (!) szolgált: erdős terep, kanyargó lépcsők, hegyoldal, vízesésekkel, Mária-szobrokkal, kívánni sem lehetett volna szebbet. A versenyről András írt összefoglalót az otthon maradt angol kollégáknak, de messze nem úgy zajlott, mint amilyen tökéletesre a helyszín-választás sikerült...  A külhoni lövésztársak 20-30 percet utaztak naponta, míg szálláshelyükről beértek, nekünk viszont csak le kellett csorogni erről a hegyoldalról:

A két szomszédos hegyormon egy-egy hófehér kőkereszt díszlik, ám a napsütés irányának megfelelően napszakonként csak az egyik látszik igazán. Ezért aztán kétszer is meg kell nézni néha, hogy biztosra lássa az ember, hogy a bárányfelhők és az azúrkék ég nem tüntették-e el a méretes feszületeket...

A táj viszont a zord sziklák ellenére művelt: mindenütt gyümölcsösök, almások, szőlők és itt-ott kiviültetvények, amíg a szem ellát, és ha éppen nem 45°-nál erősebb lejtésű, netán teljesen északi tájolású, árnyékos a hely, akkor az biztosan tele van  mindenféle kordonra nevelt, sok helyen jég ellen lehálózott gyümölcsössel. Szorgosak lehetnek az itt élő népek és érkezésünkre a nyár is kedvünkre igyekezett tenni: a 30 fokot már éppen nem érte el, a helyiek szerint éppen kifogtuk a hidegfrontot... :D

Egy dolog viszont elhatározássá érett a spanyol és a mostani verseny után: mediterrán országba nem megyünk lőni, az nem nekünk való pálya, talán a jövő nyári norvég VB jobb lesz... Kár, hogy oda nem nyaralni megyünk, hanem újfent fázni. :S