Ashby de la Zouch

Aztán egy barna táblát követve eljutottunk Ashby de la Zouch-ba (ejtsd: zús, amint ott megtudtuk). Itt egy középkori kastély romjai találhatóak. Fontolgattuk, hogy bemenjünk-e, mert hogy belépőt szedtek ehhez is, de ugye az az eső utáni, bodros-felhős napsütéses idő volt, másrészt fel lehetett mászni a romok tetejére is, hát nem volt kérdés a bemenetel.

Fentről láthattuk az egész várost, a templomot (az sajnos zárva volt).

Olyan fotókat keptam el fentről, mint például a fa árnyékát a réten, na abba a sarokba később el is látogattunk. A torony után egy pincén is átmentünk, így jutottunk el az egykori konyhába (a mostani házunk kb. ötször beleférne).

Lefelé menet nézegettünk ki az ablakokon, minden emeleten más volt a látvány, ahogy változott a perspektíva.

Közben tanítgatam Ágit arra, hogy kell szerencsésnek lenni az életben és ennek örülni. Mert - amint erre felhívtam a figyelmét - végig, amíg a sarkon lévő bástya romjához ballagtunk, felhő takarta el a napot és nem sütött a pofánkba. Aztán odaértünk és erre természetesen kisütött, és tökéletes fotókat készíthettem a kastély romjairól. Hát mi ez, ha nem tökéletes szerencse? És csak ez égre kellett felnéznem hozzá és a megfelelő időben elindulni...

Ugyan romos volt az épület, viszont így láthattunk olyan dolgokat is, amit máshol nem: kőboltozat szerkezeti metszetét, és a magasban lévő, faragott kő kandallókat. Azt hiszem, ide tényleg érdemes volt betérni! Ajánlom alaposabb átnézésre az alábbi fotóalbumot is (bár ezt mindig ajánlhatom, a postba tényleg csak pár kedvcsináló fotót szoktunk betenni.

Fotóalbum: Ashby de la Zouch