Clent

Meglepve tapasztaltuk, hogy Birminghamet délnyugat felől megközelítve rendes, tisztességes hegyeket is találtunk, sőt, egy igen ritka természeti csodát, erdővel szegélyezett hegyi települést sikerült kifognunk. Nem is tudom, utoljára mikor láttam ilyet...

Kaptunk is az alkalmon és elbóklásztunk a környéken, ami amúgy kedvelt turista-célpont, elvégre ilyet nem sűrűn látni Középföldén. A főtéren álló templomot szépen felújították, és örömünk teljes: odabent is szétnézhettünk. A gerendázat újnak tűnik, az oltárnál maradt csak a régiből, de azt a részt az imádság úgyis megtartja, amíg sort nem kerítenek a tatarozására.

A templomot övező, dimbes-dombos temetőkertben még az árnyékos falak takarásában meghúzódó nárciszok is már sárgállni kezdtek. Békés, kedves hely ez itt, olyan, mint egy kellemes park, feltáblázott paddal, ahogy azt kell, és ahol az évszázados tiszafák is majdnem az égig nőnek.

A település mellett egy magánkézben levő kúria is található, és továbbmenve pedig kellemes hegy-völgyek között kanyarog az út, a mélyben tavak húzódnak meg, és mire kiérünk a kanyonszerű, keskeny, hosszanti völgyből, és a kanyargós úton felkaptatunk, kiváló kilátás tárul a szemünk elé.

Az angliai táj változatosságával kevés dolog vetekedhet. Egy kisebb, elhagyatott mellékúton sosem lehet tudni, a következő kanyar után mi vár: elképesztő panoráma, unalmas lapály, kanyargós utacska vagy kis hidacskák tömkelege, ahol alig egy személyesre fogy el az út szélessége, esetleg egy édes kis ékszerdoboz-falucska vagy randa gyárkémények következnek, építőanyagként pedig ezen a környéken már lehet találgatni, hogy kő, tégla, esetleg fachwerk épületek sora vár a következő falucskában...

Mert például hol látni egy téglafalba sorban betelepült csigákat?!? Például itt:

Fotóalbum: Clent