Kapunk egy kisnyulat

Reggel Ágicza rémülten kiabált ki a konyhából, hogy jöjjek azonnal, mert ezt látnom kell. A padlón egy kisnyúl feküdt, kb. fele akkora, mint Nyafika. Mondjuk, nem láttuk, melyikük hozta be, de ismerve Tappancs öreges mozgását, ő legfeljebb lesből tudta volna elkapni, mint a madarakat, amiket beszorít a sövénynél, úgyhogy Nyafikának tulajdonítottuk a diadalt*.

Nem kis munka lehetett elkapni, és főleg behozni a két macskaajtón keresztül, de a mi derék cicánk gondoskodik a gazdáiról. A képen látható, amint lustán pislog a napfényben, de azért megvillantja tűhegyes karmait.

Mondtam Áginak, hogy talán ehetnénk nyúlpörköltet, de nem akaródzott neki nyúzni és belezni. Így csak megdicsértük a fővadásznőt és pizzát ettünk.

* Ami, mint két hónappal később kiderült, óriási tévedés volt. A költözés előtti napokban ugyanis reggelre kelve Tappancs a szemünk láttára hozott be egy hasonló méretű kölyöknyulat, és szépen, komótosan, a jól végzett munka biztos tudatában állt neki elnyammogni... Azt viszont ne kérdezze senki, az Öregúr hogyan kapta el.