Butterton

A mai csavargásunk a kettősség jegyében telt, a Midlands és a Peak kontrasztja azt hiszem, ezen a két településen igen jól látszik. Butterton egy teljesen világvégi kis falucska a Dalesben. Ez még a White Peak, úton-útfélen fehér-szürke kövekből szárazon rakott kőfalak, amik a legelőket választják el egymástól, birkák egymás hegyén-hátán.

Az alig másfél sávos úton a faluba legurulva két meglepetés jött velünk szembe: az egyik maga a helységnév-tábla, a másik meg az úton átvágtató, gyors vizű hegyi patak, ahol az út hosszanti gázlóként is funkcionál: nem vacakoltak, úgyis ki van kövezve, patakmederként is vidáman lehet használni, aztán ha az amúgy is vizesen csúszós macskakő télen befagy, bobpályának sem lehet utolsó...

Körülbelül három utcát ha számoltunk a kis falucskában, de postája és fogadója, na meg temploma is van, aminek a tornyán, sőt a fiatornyokon is mindenféle grimaszoló vízköpőket lehet látni:

A főút szeszélyesen kanyarog a smaragdzöld hegyoldalban, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy itt egy teherautó szélességű jármű egyáltalán elférne. Mindenütt kő hátán kő, a klasszikus házkialakítás és a kőfalas előkert, ahol még a hóvirágok és egy-egy hunyor jelzi csupán a tél végét a Midlands már bújó nárciszai helyett... Az egyik udvarban láttunk színváltó kacsákat, amik első ránézésre feketék voltak, de ahogy a nap rájuk sütött, mélyzöld és kobaltkék színekben játszottak:

További fotók itt láthatóak