Palántaszezon III.

Egyszerűen imádom a választékot, ami egy-egy kertcentrumban található. Nem csak a növények minősége kimagasló, de az eleddig csak a nyálcsorgatás kategóriájába tartozó, savanyú talajt igénylő növények mellett most már szabad az út a z7-z8-as szépségek előtt is. Utóbbival ugyan még mindig vannak fenntartásaim, a cserepes lét következményeként azért ezek között a nyalánkságok között úgy döntöttem, csak módjával fogok csemegézni, emlékezve a kipurcant háromszínű Hebe-re és az Alstroemeriákra...






Magok: három nagy magforgalmazó, a Johnson's, a T&M és a Fothergill's, ami kb. uralja a piacot. Amit nagyon szeretek bennük, hogy olyan különlegességeket is tartanak, amiket nagyobb tételben, már fejlett növényként (de még palántaként is) igencsak drága lenne itt beszerezni, úgyhogy egyetlen járható út a saját kezű, otthoni vetés marad. A tasakokon a T&M kivételével feltüntetik a magoncok képét is, így nem kell vért izzadva kisakkozni, vajon valami gyom vagy a hőn várt kis palántánk dugta-e ki végre az orrocskáját... Emellett a Johnsosn's egy műanyag kis jeltáblácskával is kedveskedik a kertészeknek, hátha az alkoholos filcnél tartósabb a rászitázott képecske és a név...



Idén, a több évvel ezelőtti T&M rendelésből okulva most a Fothergill's -t próbáltam ki, és önmérsékletet gyakorolva 'csak' egy tucat tasakot rendeltem. :D És nem csak hogy extragyorsak, de a postaköltség az 1-2 nap alatti szállításra £1, ami több, mint megéri... Mivel az idő sürget, már a java a földben várja a következő felvonást: idén újra nekifutok pár nyalánkságnak, Echium -ot, Dierama -t, Melianthus -t, Amsonia -t és Penstemon -t rendeltem többek között, valamint pár megbízható és gyorsan virágzó évelőt, hogy némi színes folt is legyen majd itt-ott, ha ezek mégsem hajlandóak kikelni, illetve fejlődni.



Szokás szerint vannak macerások és kényeskék is a csapatban: a papiruszt pl. üvegfiolában kaptam, annyira aprók a magvai, és a Romneyának bizony alaposan utána kellett olvasni, mert azon ritka növények közé tartozik, ahol fabatkát sem ér a szokásos használati utasítás... Most vagy nem bíznak az átlag műkedvelő kertészben, vagy félnek, hogy valaki nem elég körültekintő, vagy attól tartanak leginkább, hogy ha leírják a csíráztatás ideális módját, akkor senki nem lesz hajlandó a magokkal vesződni...

A télikert párkánya mindensetre örvendetesen újra megtelt az elfogyasztott gyümölcsök műanyag tartóiból keltetővé avanzsált fedeles és fedél nélküli tartókkal (újrahasznosítunk, illetve reciklálunk, de ez egy másik poszt lesz...). Holnapra maradt még pár elvetni való mag, és a Romneyához a szomszédban már száradnak az évszázados feketefenyők avarban lapuló tűi a holnapi égetéses csírázás-előkészítéshez... ;) A teljesség kedvéért a link, ha esetleg még valaki szeretne Matilija Poppy -t sikerrel szaporítani: Romneya coulteri Illetve még egy link, ahonnan eredetileg a növényt ismerem: a Burncoose Nurseries bejáratánál levő hatalmas, éppen teljes pompájában levő tövet egyetlen pillanat volt meglátni és beleszeretni...

Update: íme a ceremónia fő menüpontja:



Végül nem csak tűk, de tobozok is kerültek a tűzre, mint a természetben: ezek adták a tizenöt-húsz perces füstölési-égetési időt, két hét múlva meglátjuk, milyen eredménnyel...