Palántaszezon

A kavicsos udvarban formálódó dézsakertet színesítendő, még hó elején beindítottam a palántázási szezont. A fürdőszoba ablakpárkányát keltetőnek használva 6-8 féle egynyárit és évelőt szórtam el, hogy minél nagyobb tömegben minél hosszabb ideig virágzó növények vegyenek körül itt is. Úgy tűnik, ezen a klímán nem kellett volna merő óvatosságból ennyit várni: már március elején bátran lehet vetni, hiszen a kelésre is egy-két hetet illik rászámolni és itt az éjjeli, talaj menti fagyok is legalább egy hónappal hamarabb szűnnek meg.

A két leghamarabb elvetettel indítottam, és bár a kis császárfák szétültetésétől tartottam a legjobban, de őket igazán nem zavarta a bolygatás, töretlenül fejlődnek tovább - most már a télikert ablakában. Egy hét múlva fogom kirakni őket, biztos, ami biztos. A koktélparadicsomok egyelőre remekül érzik magukat odakint, már fél méteres magasságnál járnak.

A jelenlegi állapot szerint a kikelt mintegy három tonna Nicotiana sylvestris mellett még két mázsa kék és lila hajnalka, valamint pár m2 sarkantyúvirág fogja színesíteni a cserepes zöldek közötti űrt... És természetesen az előkertbe is jut majd az áldásból, amit tegnap fűmentesítettem. Bár szerencsére nem tarack, de szorgosan újra nő mindig, és az évelő-sűrűség miatt vigyázni kell, egyáltalán mit húzok ki...

Gondolkodtunk még a bejárat két oldalára két függőkosár beszerzésén, ezekbe mehetnének majd a sarkantyúkák. Bár vízigényesek, de a megfelelő locsolással-tápozással a futó fajtája jó szolgálatot tenne függesztve is. Ennél a képnél éppen a Haddon Hall egyik sarkában fut, még a tavaly őszi verőfényben:

Tropaeolum (sarkantyúka) magok vásárlásánál egy valamire kell odafigyelni: bár már számtalan színvariáció és fehértarka lombú is létezik belőle, alapvetően két típusa van: a terülő-kúszó és a kompakt bokrosodó. Értelemszerűen helyigény szempontjából kell választani, de a futót akár a falra is fel lehet küldeni, valamint előszeretettel mászik be tóparton a mocsárzónába...