A legillatosabb rózsák

Mostanában az illatos rózsák kísértenek minden kertlátogatásnál... Ráadásul az itteni kert is elég védett fekvésben van ahhoz, hogy megmaradjanak benne az illatok, és bár rózsát utoljára akkor láttam vázában, amikor véletlenül letörtem egy-egy ágat, most viszont ideje virtuális csokorba szedni az eddigi kínálatot. :)

Az idei legelső nyitott kertnél útközben Oxton egyik kis utcácskájában a Maigold vágott szó szerint orrba, szerencsére nem a tüskéivel. Az egyszer nyíló hibrid spinosissima-ról egy idősebb hölgy mesélt éppen a barátnőjének elhaladtukban, így igen könnyű volt az azonosítás. Tömör parfümfelhője (nem a hölgyé, nem felőle fújt a szél... :P) még két kerten át kísért tovább:

Színre és habitusra a Crépuscule tud hasonlókat, ráadásul annyi előnnyel, hogy az a Maigolddal ellentétben remontáló, valamint levágott ágai nem használhatók kézifegyverként... :P

A Park Hallban szintén egyszerű volt a helyzet: a növények takarosan kitáblázva, csak le kellett hajolni az információért. Itt meg az Albertine mellől nem tudtam elszakadni; a ház fala mellett, védett helyen 4-5 méterre futott, mennyei parfümillatot árasztva.

Az ódon udvarház túlsó oldalán levő kertrészletben meg a réges-régi, Szeged melletti kertünkben nyíló, feketésbordó tea csodálatos, fűszeresen erős, számomra 'a' rózsa illatát volt szerencsém újra megérezni , bár színre fakóbb és formára tömzsibb ez a bimbó: ez a Ruby Wedding. Az akkori rózsa nevét máig nem sikerült pontosan meghatározni, de nagy valószínűséggel a Norita volt: magas, hosszúkás, óriási virágú, bimbóban szinte fekete, kinyílva mélyvörös, egészen sötét, majdnem bőrszerű, friss hajtásain bordó lombú tea, az illata szinte tolakodóan erős, fűszeres, nehéz, parfümös. A bokor habitusra tipikus tea, mellmagasságig vagy a fölé nőtt. Anno a szinte sarkon levő Szőregi Áfésztől hoztuk, ám akkor még nem érdekelt, melyik rózsa kicsoda...

Az Austin rózsák egyik legillatosabbja talán az Eglantyne, de neki tipikus rózsa-virágillata van, a Pat Austin tiszavirág-életű virágai viszont nagyon finom, gyümölcsös illatúak. A szinte gömb alakú, laza virágformájáért is tartom, de melegebb klímán csak árnyékba való:

A parfüm-rózsa szekcióból vétek lenne kihagyni az előző posztban is emlegetett Nahémát, amit éveken át tartottam:

A laza, terjedelmes bokor 2x2 méteresre nő alapból, és ha szélvédett helyre tesszük, illata elég nagy területet beleng. Bánjunk vele úgy, mintha a tél nem kímélné: akkor járunk a legjobban, ha két évente szinte tövig nyírjuk tavasszal, ugyanis az ágvégeken nyílnak a csokros virágfejek, így minél brutálisabban meg van metszve, annál dúsabb virágzás a végeredmény csakúgy, mint a klemátiszok esetében.