Az idei legelső nyitott kertnél útközben Oxton egyik kis utcácskájában a Maigold vágott szó szerint orrba, szerencsére nem a tüskéivel. Az egyszer nyíló hibrid spinosissima-ról egy idősebb hölgy mesélt éppen a barátnőjének elhaladtukban, így igen könnyű volt az azonosítás. Tömör parfümfelhője (nem a hölgyé, nem felőle fújt a szél... :P) még két kerten át kísért tovább:
Színre és habitusra a Crépuscule tud hasonlókat, ráadásul annyi előnnyel, hogy az a Maigolddal ellentétben remontáló, valamint levágott ágai nem használhatók kézifegyverként... :P
A Park Hallban szintén egyszerű volt a helyzet: a növények takarosan kitáblázva, csak le kellett hajolni az információért. Itt meg az Albertine mellől nem tudtam elszakadni; a ház fala mellett, védett helyen 4-5 méterre futott, mennyei parfümillatot árasztva.
Az ódon udvarház túlsó oldalán levő kertrészletben meg a réges-régi, Szeged melletti kertünkben nyíló, feketésbordó tea csodálatos, fűszeresen erős, számomra 'a' rózsa illatát volt szerencsém újra megérezni , bár színre fakóbb és formára tömzsibb ez a bimbó: ez a Ruby Wedding. Az akkori rózsa nevét máig nem sikerült pontosan meghatározni, de nagy valószínűséggel a Norita volt: magas, hosszúkás, óriási virágú, bimbóban szinte fekete, kinyílva mélyvörös, egészen sötét, majdnem bőrszerű, friss hajtásain bordó lombú tea, az illata szinte tolakodóan erős, fűszeres, nehéz, parfümös. A bokor habitusra tipikus tea, mellmagasságig vagy a fölé nőtt. Anno a szinte sarkon levő Szőregi Áfésztől hoztuk, ám akkor még nem érdekelt, melyik rózsa kicsoda...
Az Austin rózsák egyik legillatosabbja talán az Eglantyne, de neki tipikus rózsa-virágillata van, a Pat Austin tiszavirág-életű virágai viszont nagyon finom, gyümölcsös illatúak. A szinte gömb alakú, laza virágformájáért is tartom, de melegebb klímán csak árnyékba való:
![](https://lh4.googleusercontent.com/-85OQmLKWSYA/T99qt1DFQiI/AAAAAAAAILo/ohLxtAbGoyY/s480/pathabit.jpg)
A parfüm-rózsa szekcióból vétek lenne kihagyni az előző posztban is emlegetett Nahémát, amit éveken át tartottam:
![](https://lh3.googleusercontent.com/-4V-4Mv9Oy3s/T-s1DZgevlI/AAAAAAAAITg/oLdaAk9u9s0/s480/nahemagain.jpg)
A laza, terjedelmes bokor 2x2 méteresre nő alapból, és ha szélvédett helyre tesszük, illata elég nagy területet beleng. Bánjunk vele úgy, mintha a tél nem kímélné: akkor járunk a legjobban, ha két évente szinte tövig nyírjuk tavasszal, ugyanis az ágvégeken nyílnak a csokros virágfejek, így minél brutálisabban meg van metszve, annál dúsabb virágzás a végeredmény csakúgy, mint a klemátiszok esetében.
0 komment:
Megjegyzés küldése