Ezzel is meglennénk... Túl az elméleti és a gyakorlati vizsgákon, ma pedig megvolt a védés is, megkaptuk a bizonyítványt, csak valahogy a katarzis maradt el - kiléptem a kapun és ezzel lezárult egy időszak. Lehet, hogy ez a folyamatos tanulás számlájára írható, hogy nem kunszt, ha elvégzek egy iskolát, ha vizsgáznom kell, ha elismerik, hogy jó vagyok valamiből - ez az alapértelmezett állapot. Viszont most már bátran kijelenthető: az elmúlt évek tanulása nem volt hiábavaló.
Mától az iskolán kívül felhalmozott elméleti és gyakorlati tapasztalatok mellett a szükséges szakirányú, államilag elismert intézményi papírral megtámogatva kerttervezőként is tevékenykedhetek, úgyhogy harcra fel, győzni kell! :D
Azt még nem tudom, mit is akarok majd a kerttervezés után következő szakmának, de ezen, ha az eddigieket veszem alapul, újfent lesz bő 5-6 évem gondolkodni... ;) És most ki a kertbe, egy kis extra terepgyakorlatra!
2009. június 3., szerda
2009. május 30., szombat
Reptéri nyílt nap
Ma Szolnokon voltam Miki öcsém ezredénél, aki hivatásos katona és helikopterszerelőként dolgozik Szolnokon. Ma úgynevezett családi nyílt napot tartottak, vagyis elmehettek a rokonok és az ott dolgozó családtagjuk végigmutogatott nekik mindent.
Így ültem például Mi-24 helikopter vezető- és lövészülésében, az orosz technika ezúttal is kopott volt, de masszív és praktikus.
Így ültem például Mi-24 helikopter vezető- és lövészülésében, az orosz technika ezúttal is kopott volt, de masszív és praktikus.
2009. május 25., hétfő
Regensburg - Passau
Reggel felpakoltunk és megnéztük Regensburgot. A szokásos régi belváros a kis utcácskákkal, de most a kis utcák egyikében találtunk egy nagyon jó pékséget is, ahol olyan finom gyümölcstortát tartottak, hogy visszafelé sétálva beugrottunk még repetáért.
Itt az volt a házak különös jellemzője, hogy ki-be dőlt a faluk. De nem csak egynek, hanem általános városi tendencia volt, hogy a földszint kitüremkedett az utca fölé, aztán a felső szintek szépen visszahúzódtak. Lehet, hogy pár száz éve nem a vetületi terület alapján mérték a beépítettséget, hanem a terepcsatlakozásnál, és így tudtak nyerni néhány négyzetmétert. A legviccesebb ház két sík mentén is görbült. Az, hogy ezt eleve így építették és nem utólag rogyott meg, onnan lehetett látni, hogy az ablakok mind tökéletesen függőben álltak, és csak a káva külső síkja követte a fal ferdeségét. ;)
Itt az volt a házak különös jellemzője, hogy ki-be dőlt a faluk. De nem csak egynek, hanem általános városi tendencia volt, hogy a földszint kitüremkedett az utca fölé, aztán a felső szintek szépen visszahúzódtak. Lehet, hogy pár száz éve nem a vetületi terület alapján mérték a beépítettséget, hanem a terepcsatlakozásnál, és így tudtak nyerni néhány négyzetmétert. A legviccesebb ház két sík mentén is görbült. Az, hogy ezt eleve így építették és nem utólag rogyott meg, onnan lehetett látni, hogy az ablakok mind tökéletesen függőben álltak, és csak a káva külső síkja követte a fal ferdeségét. ;)
2009. május 24., vasárnap
Bajorországi OB, Ebern, 2. nap
Hát, kicsit összetörtebben ébredtünk, mint tegnap, de nem volt mese, menni kellett. Összepakoltunk mindent, nem is jövünk már vissza ide a szállásra.
Azon gondolkodtam reggeli közben, hogy tegnap az elállítódott oldalirány mellett az volt a gondom, hogy nagyon elfáradtam a végére. Most volt időm rendesen belőni az LGR-t, szél sem nagyon volt (tegnap ez is volt a baj, hogy a szél miatt nem vettem észre az oldalirányú hibát, csak a verseny után, az esti szélcsendben). Belőttem, tökéletesen oda vitt, ahová kellett. És ma meleg volt, 25 fok körül, erős napsütéssel, esőnek nyoma sem volt, pedig azt jósoltak és borult eget.
Azon gondolkodtam reggeli közben, hogy tegnap az elállítódott oldalirány mellett az volt a gondom, hogy nagyon elfáradtam a végére. Most volt időm rendesen belőni az LGR-t, szél sem nagyon volt (tegnap ez is volt a baj, hogy a szél miatt nem vettem észre az oldalirányú hibát, csak a verseny után, az esti szélcsendben). Belőttem, tökéletesen oda vitt, ahová kellett. És ma meleg volt, 25 fok körül, erős napsütéssel, esőnek nyoma sem volt, pedig azt jósoltak és borult eget.
2009. május 23., szombat
Bajorországi OB, Ebern, 1. nap
Szép napra virradtunk, az ablakunkból látható régi épületek is mind fényárban úsztak, és tökéletes volt a hangulatom is. Megreggeliztünk, aztán tíz perc alatt odaértünk a belövőpályára.
Mondanom sem kell, hogy az elsők egyike voltunk, így viszont a legkényelmesebb helyre parkolhattunk le és volt elég időnk belőni. Sütött a nap, de 15 fok körüli, hűvös volt az idő. A szél az elején, az erdei pályán nem nagyon fújt, de a nyílt terepen már eléggé érezhető volt.
Mondanom sem kell, hogy az elsők egyike voltunk, így viszont a legkényelmesebb helyre parkolhattunk le és volt elég időnk belőni. Sütött a nap, de 15 fok körüli, hűvös volt az idő. A szél az elején, az erdei pályán nem nagyon fújt, de a nyílt terepen már eléggé érezhető volt.
2009. május 22., péntek
Bajorországi OB, Ebern, 0. nap
Azért már öt óra felé járt az idő, mire a lőtérre értünk, de még lehetett belőni. Nem voltak sokan, egy-két helybéli lövész volt ott, illetve a lakókocsival érkező megszállottak. Az LGR tökéletesnek bizonyult, nem dobott el lövéseket, szépen tartotta a sebességét, úgyhogy nincs mese, lőni kell vele holnap...
A Kis Piros Bombázót viszont elérte a régóta jósolt végzete, a csőgörbülés. De nem az irigy vetélytársak aknamunkája által, hanem megoldottam saját erőből: ahogy vittem fel a beton rámpán a hordozódobozában, az első fülek elszakadtak és a puska csöve a betonnak vágódott!
A Kis Piros Bombázót viszont elérte a régóta jósolt végzete, a csőgörbülés. De nem az irigy vetélytársak aknamunkája által, hanem megoldottam saját erőből: ahogy vittem fel a beton rámpán a hordozódobozában, az első fülek elszakadtak és a puska csöve a betonnak vágódott!
Dachstein, Jégbarlang
Nagyon jól aludtam, és azt hiszem, bevált Ági ötlete ezzel a nyaralós utazással. Kicsit féltem, hogy csak kifáradok tőle a verseny előtt, de épp ellenkezőleg működött, a korai kelések hiánya és a kis lazítás inkább csak megfelelő hangulatba hoz a verseny előtt. Még az sem baj, hogy egy nappal kevesebbet gyakorolhattam, úgysem most kell megtanulni lőni, fontosabb a jó lelkiállapot.
Úgyhogy megtettük még egyszer a tegnapi utat, a tavak mellett végig rejtelmes köd gomolygott, de érdekes módon, csak a tóparti hegyek oldalában, se lejjebb, se feljebb. Obertraunba időben érkeztünk, és az első libegő már vitt is minket a dachsteini barlangokhoz. Már út közben is gyönyörű volt a kilátás, de a barlangok bejáratáig volt még egy fél órás séta, a hegyoldalból is remek kilátás nyílt. Itt, mivel már a fizetős területen voltunk, nagyvonalúak voltak a szervezők, a kiállított nagy körbeforgatható távcsőhöz nem kellett pénzt bedobni, és az egyik hegyi út mellett kis alumínium dobozkában volt egy rendes binokulár is, amivel nézelődhettünk. Három barlang van itt egyébként, az Óriás Jégbarlang, a Mammutbarlang (ez a legnagyobb, de csak cseppkövek vannak benne), és a kisebb Koppenbrüller-barlang a hegy lábánál. A legérdekesebbnek a jégbarlang ígérkezett, ezért ezt választottuk.
Úgyhogy megtettük még egyszer a tegnapi utat, a tavak mellett végig rejtelmes köd gomolygott, de érdekes módon, csak a tóparti hegyek oldalában, se lejjebb, se feljebb. Obertraunba időben érkeztünk, és az első libegő már vitt is minket a dachsteini barlangokhoz. Már út közben is gyönyörű volt a kilátás, de a barlangok bejáratáig volt még egy fél órás séta, a hegyoldalból is remek kilátás nyílt. Itt, mivel már a fizetős területen voltunk, nagyvonalúak voltak a szervezők, a kiállított nagy körbeforgatható távcsőhöz nem kellett pénzt bedobni, és az egyik hegyi út mellett kis alumínium dobozkában volt egy rendes binokulár is, amivel nézelődhettünk. Három barlang van itt egyébként, az Óriás Jégbarlang, a Mammutbarlang (ez a legnagyobb, de csak cseppkövek vannak benne), és a kisebb Koppenbrüller-barlang a hegy lábánál. A legérdekesebbnek a jégbarlang ígérkezett, ezért ezt választottuk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)