Stratford upon Avon

Visszajáró lelkek vagyunk és szerintem ez már nem fog jelentősen megváltozni, Stratfordban immár harmadszorra vagyunk az elmúlt két év alatt. Igaz, van is mit nézni és a forgalmassága ellenére kedves kisváros ez, intakt utcaképpel mindenütt a belvárosban, folyóval, lakóhajó-kikötővel, és öt-hatszáz éves épületek fafaragásai tekintenek le ránk, amikor itt sétálunk.  Mivel van annyi eszünk, hogy nem hétvégén érkezünk, a turistahad legjavát sikerül mindig elkerülni. Következő alkalomra már beterveztünk egy hajókázós városnézést, csak még nem tudjuk, mikor fogjuk ezt konkrétan abszolválni. :P

Cicamaci

Tappancs macit kapott, illetve életünk első teddyjét egész egyszerűen kisajátította a már csöppet sem fiatalúr, napi több órát szendereg az eredetileg meleg vizes palackok tárolására szolgáló plüssmaci karjaiban:

MOT

Eljött az idő, hogy ez is aktuálissá vált: vinni kell a kocsit éves kötelező MOT-tesztre, ami a The Ministry of Transport test rövidítése, és ezen az oldalon lehet tájékozódni arról, mit is takar pontosan: www.direct.gov.uk/en/Motoring/OwningAVehicle/Mot/

Árakban elég nagy a szórás, londoniak kb. 70-80 font körül számíthatnak egy ilyen teszt elvégzésére, mi 40-ből megúsztuk, a vidéki lét örömei. Szerencsére ha elsőre nem megy át a teszten a kocsi, 10 napon belül ingyenesen lehet ismételni - természetesen ha már a hibát kijavították a szervizben. Egy-egy szerviz nem automatikusan MOT-centre is, hanem csak a kijelölt egységekben lehet ilyen vizsgálatot kérni, és az általuk kibocsátott papír olyannyira hivatalos, hogy rögtön az adatok rögzítésekor megy is be a központi rendszerbe, ahol az illető online utána is tud nézni a kocsija MOT adatainak.

Ez már akkor is igen jó dolognak tűnt, amikor az autót vettük, ugyanis megnyugtatóbb volt úgy volán mögé ülni, hogy tudtuk, elvileg évente látta szakember a kocsit, tehát nem fog bárhol, akár Európa közepén, a pályán lerohadni alattunk.

Maga a vizsgálat kb. 45 perces volt, a végére értünk vissza, és még javában ment a motor túráztatása olyan hangon, amivel mi sosem találkoztunk még... Valami miatt az autó utána hangosabb lett egy kicsivel, remélem, majd helyrerázódik újra, amint megint kímélő üzemmódban lesz hajtva...

Palántaszezon II.

Az itteni palántázás csöppet sem ugyanolyan, mint a markánsan hideg-meleg, kontinentális éghajlaton megszokott. Először is: a viszonylag enyhe teleknek, illetve a korábban beköszöntő fagymentes időszakoknak hála kb. egy hónappal korábban lehet mindent indítani úgy, hogy rendelkezésre áll egy hidegház, üvegház vagy 'coldframe', vagyis egy házhoz toldott, pár téglányi magas, ferde üveggel fedett kis védett palántázóhely. Jelen esetben a télikertre éa a fürdőszobaablakra osztottam ezt a nemes szerepet, így már javában virágzanak a paradicsomjaim is - bár a termésnek még halvány nyomát sem láttam, de maguk a tövek gyönyörű, zömök, robosztus, életerős darabok. Némi aggodalomra az ad okot, hogy mások teljes szezon alatt az üvegház védelmében nevelik a palántákat, és onnan is szüretelnek róluk - meglátjuk, okkal teszik-e.

Ez az év igazándiból a kísérletezés éve is egyben, egyrészt, hogy mit mikorra érdemes időzíteni itt, a hegyvidéken, másrészt, hogy mi bizonyul itt cserepekben is télállónak. Emellett szeretném végre a vett és hazulról hozott növények mellett a virágoskerti szekciót is erősíteni. Ezek pl. a februárban vetett császárfák, és vagy még melegebb, vagy ennél is kevesebb víz kellene nekik, de nagyon le vannak maradva:

Pár ellenség felütötte a fejét, amikkel itt komolyabban meg kell küzdeni, veszedelmességi sorrendben a következők:

Meztelencsigák. Pár nap leforgása alatt, miután kiköltöztettem a friss, zsenge palátákat a télikertből a kavicsos udvar rideg valóságába, a nyálkás dögök szinte tarra rágtak ezt-azt, így kénytelen voltam egy másik adag virágmagot berendelni, míg nem lesz visszavonhatalanul késő. Felfalták nem csak az Orlaya -t, amivel idén szerettem volna közelebbről is megismerkedni, de a pillangóvirág és a mezei, legegyszerűbb kúszó hajnalka sincsen biztonságban tőlük. Hatalmas, narancs, barna és majdnem fekete példányok tartják rettegésben a palántáimat, és a hajtóvadászatból amikor egy-egy átsiklik a rostán, az másnap reggelre már meglátszik az újonnan rágott, fél tenyérnyi hiányzó darabokon.

Víz. Nevetségesen hangzik, de bizony nagyon oda kell figyelni a locsolásnál: könnyebb a palántákat kirohasztani, mint kiszárítani! Ha esik, akkor csőstül jön az égi áldás, és így nem nehéz a függőkosarakat állandóan növényeknek megfelelő nedvességtartalmú élettérként megtartani és egy-egy burjánzó oázist varázsolni beléjük, ami szezon végéig megőrzi dekorációs értékét. Ám a szűnni nem akaró, hűs szelek és az egy-egy napos száraz idő a kis palántázócserepekben igenis kárt tud tenni, tehát egy nap alatt vidáman kiszárítja őket.

Tápanyag-utánpótlás. Igazán visszasírom a jó öreg Wuxalt, mert az itteniek vagy nem érnek semmit, vagy olyan erős koncentrátumok (granulátmot vettem), hogy szó szerint égetnek, és ezt egy-egy növényen sajnos meg kellett tapasztalnom, hogy nem szeretik, ha a rendeltetésszerű, két hetenkénti adagolás helyett sűrűbb a tápozási program. A rózsákat viszont szinte meglódította, mind virágzási kedvben, mind növekedésben, meglátjuk, a szezon hátralevő részében mit mutatnak.

Rózsák. Ez az a hely, ahol nem lehet kémia nélkül rózsát tartani. Egy-két hét elég, hogy ne permetezzem őket, máris lisztharmatos minden új hajtás, és a levéltetvek is kedvükre lakmároznak a friss falatokon. Ha napon vannak és rendszeres kezelésben részesülnek, akkor viszonylag kordában tartható a kór, de nagyon résen kell lenni, mert pár nap alatt képesek leromlani... És minél több az árnyék, annál inkább veszélyeztetettek a tövek.

Elgondolkodtam azon, hogy ha még mindig Bridgnorth mellett laknánk, akkor akár ki is vihetném a szám feletti palántákat a szombati piacnapokra, mint ahogy minden 'rendes' néni teszi a felesleges túlszaporulattal... Most Nicotianaból van ipari mennyiség, mivel nem akartam megkockáztatni, hogy idén se legyen, így tonnányit vetettem, most legalább lesz mit elajándékozni.

Wirksworth - Bonsall - Peak

A mai lövészetnek hamarabb vége lett, a marcona angol hadfiak szombatra kapnak csak kimenőt az asszonytól, de a vasárnapi ebédre nincs mese, otthon kell lenniük. Kicsit kanyargósabb úton indultam hazafelé, próbáltam olyan utakon menni végig, amerre még nem jártam (ez egyre nehezebb a környéken). Az első jelentős felfedezésem az a dombtető, ahonnan Wirksworth-re nyílik nagyszerű kilátás, fel is vettem a kedvenc pontjaim közé a menőkébe.

The Herb Garden

Itt, a szomszédban, az M1 túloldalán, Bolsover mellett található ez a viszonylag apró kert, ami gyaníthatóan néhány magánház hátsó kertjének összevonásával született. A kertet teljes egészében a fűszernövények uralják, a központi rózsa-buxus alapú reneszánsz nagykert kivételével, ahol csak a szélső ágyásokban, kiegészítőként szerepelnek az illatos és néhol ehető, illetve gyógyító erővel bíró példányok.

Radon

Az uránium bomlásából keletkező színtelen, szagtalan, íztelen, radioaktív nemesgáz, a periódusos rendszer 86. eleme, jele Rn., ami a hosszabb távon vele való tartós érintkezést tüdőrákkal 'hálálja meg'. További infók kémikusoknak és érdeklődőknek itt, ebből még érdekes lehet Stanley Watras esetét elolvasni, tanulságos: wiki.



Eddig ez alapkémia, ált. isk. 7. osztály. Na de hogy kerül ez ide, a blogra? Úgy, hogy nem csak kémia, de keményen geológia is, annak függvényében, hogy ez a drágalátos nemesgáz hol is üti fel a fejét Nagy-Britanniában...