Embalse de Yesa

Navarra és Aragónia határán a hegyek között áll ez a hatalmas, ciánkék víztározó, mint egy tengerszem, és úgy bukkan fel az úton, hogy az ember nem is számít rá. A Pireneusok Tengerének is nevezik a helyet, ami relatíve fiatal: 1960-ban, az Aragon folyó felduzzasztásával létesítették, hogy a környező területek vízellátását meg tudják oldani valahogy.

Néhány elhagyott, kísértet lakta település szegélyezi az északi oldalról, ahol a főút végig a parton fut, így mi is leálltunk kicsit szemlélni a nagy kékséget, amiből láthatóan sok százezer m3 víz hiányzott valamilyen okból, a part legalábbis több méternyi vízszint-süllyedést mutatott.

Baszkföld

Ismét itt vagyunk a spanyol OB kedvéért, de még mindig nem tudom megszokni a látványt, amint a dél-francia kis falvak sora hirtelen átvált tömött, zsúfolt tengerparti üdülőövezetté, jönnek a pálmafák és a leanderek. Majd újabb éles váltással San Sebastián-on átvezető főúton jönnek szembe a falanszter-jelenetbe illő dokkok hatalmas, színes és düledező, számomra rémületes(en lepusztult) és egymásra zsúfolt, a szűk völgyekbe és az égnek meredő ormok árnyékába kényszerített magasházak rengetege.

Az Alpokat kenterbe verő, égig érő, smaragdzöld hegyvonulatok, az épülőfélben levő, masszív, széles autóutak és a hülyén kinéző helységnévtáblák földjére értünk. A baszk ősi nyelv, de a sok elszigetelt közösség miatt rengeteg nyelvjárás alakult ki, és sem leírva, sem beszélve nem túl dallamos - a nyaktekerő, semmihez nem hasonlatos írás- és kiejtési mód (tx=ty) meg még egy lapáttal rátesz az idegenség érzésére.

Pontrieux

A mai napot ebben a kisvárosban zártuk, ami két minőségjelző táblával is büszkélkedhet: virágos város és karakteres kisváros, és egyikre sem cáfol rá. Összességében nagyon homogén, 18-19. századi a városmag, amit egy kisebb folyócska kanyarogva szel át, és ahol egy motoros sétahajó segítségével a vízről is lehet a látványosságokat szemlélni.

Kerdalo

A Cote d'Armor egyik gyöngyszeme ez a kert, méltán híres, kiemelt helyen emlegetett "jardin remarquable", amit 1965-70 között tervezett és ültetett be Peter Wolkonsky, és a II. Világháború utáni francia kertek egyik legmeghatározóbb darabja. A 18 hektáros kert sokkal-sokkal nagyobbnak tűnik, a háztól távolodva lesz a körültekintően kialakított, olasz stílusú, elvágólagos kialakításból egyre inkább egy nagyonis természetközeli, laza park-láncolat, ahol egy-egy ritka fajokból álló facsoport és színes lomb vonja magára a figyelmet, és határt csak a Jaudy folyó csobogó szalagja szab neki.

A kiskastély méretű, több szintes, tornyokkal ékesített, gyönyörű kőház egy elég lejtős hegyoldalba épült, előtte-mögötte teraszos kialakítású a kert.

Tréguier

Kerdalo felé ezen a kisvároson át vezet az út, és olyan hívogatóan könyököltek ki egymás fölé a faszerkezetes házikók emeletei, hogy úgy döntöttünk, próbát teszünk vele. A kert úgyis csak délután kettőtől van nyitva, idő van, szép napsütéses is, hát leálltunk a legközelebbi parkolóban és útnak indultunk gyalog.

Cotes d'Armor

A Plougrescant - Trégastel közötti partszakasz egyik legszebb és legvadregényesebb szakaszára érkeztünk, és egyből megtaláltuk a Házat a Sziklák Között. Azért nem bíztam a véletlenre a dolgot, komolyan túrni kellett a webet a koordinátákért, de íme, előttünk állt teljes életnagyságban, vagyis inkább kicsiségében, ugyanis ez sem valami monstrum, de cserébe a szűk helyért, elég terjedelmes és a maga nemében egyedülálló fekvésű telek is tartozik hozzá:

Plougrescant

Bretagne (vagy ahogy az angolok nevezik, Brittany) egyik legmarkánsabb partszakasza, a Côtes d'Armor egyik sarkában jártunk, és már kora reggel a tengerparton indítottunk:

A Sillon de Talbert -nek nevezett természeti képződmény egy tengerbe hosszan, félkörívben benyúló, természetvédelem alatt álló homokpad, ami az itt szokásos, sziklákkal tűzdelt partszakaszt öleli körbe, és egy világítótorony koronázza meg a legtávolabbi csücskében. Reggeli előtt ilyen helyen sétálva, az erős szél ellen még nyár közepe ide vagy oda, de kardigánnal és pulóverrel felfegyverkezve vágtunk neki, majd visszafelé lencsevégre került pár tonna hortenzia a szokásos hófehérre meszelt házak között, mintegy visszautalva Cornwall hasonló adottságú falucskáira...