Pontrieux

A mai napot ebben a kisvárosban zártuk, ami két minőségjelző táblával is büszkélkedhet: virágos város és karakteres kisváros, és egyikre sem cáfol rá. Összességében nagyon homogén, 18-19. századi a városmag, amit egy kisebb folyócska kanyarogva szel át, és ahol egy motoros sétahajó segítségével a vízről is lehet a látványosságokat szemlélni.

Nagy ötlet volt a helyiektől a két évszázaddal ezelőtti tipikus mindennapokat színre vinni: a folyóparton korhű ruhákba öltöztetett bábukkal könnyedén elképzelhetjük, milyen volt ezen a vízparton ruhát mosni, szőni, vagy ne adj'isten a kovácsműhelybe is bepillantani. A folyópartra épült házak aljában egy-egy villanásnyira megelevenednek egy letűnt kor képei.

Nyugodt, kedves kis városka ez, de semmi hűha-élmény és olyan hatalmas, falrengető extrákat sem tud, 'csak' jó ott lenni. Elbóklásztunk benne egy ideig, ücsörögtünk a folyóparton, néztük a tovatűnő, szinte zajtalanul suhanó városnéző járatot, a főtéren viszont szemet szúrt egy Eiffel-torony(!) névre hallgató, faszerekzetű ház, amit nem tudtam mire vélni:

Fotóalbum itt: Pontrieux