Kerdalo

A Cote d'Armor egyik gyöngyszeme ez a kert, méltán híres, kiemelt helyen emlegetett "jardin remarquable", amit 1965-70 között tervezett és ültetett be Peter Wolkonsky, és a II. Világháború utáni francia kertek egyik legmeghatározóbb darabja. A 18 hektáros kert sokkal-sokkal nagyobbnak tűnik, a háztól távolodva lesz a körültekintően kialakított, olasz stílusú, elvágólagos kialakításból egyre inkább egy nagyonis természetközeli, laza park-láncolat, ahol egy-egy ritka fajokból álló facsoport és színes lomb vonja magára a figyelmet, és határt csak a Jaudy folyó csobogó szalagja szab neki.

A kiskastély méretű, több szintes, tornyokkal ékesített, gyönyörű kőház egy elég lejtős hegyoldalba épült, előtte-mögötte teraszos kialakítású a kert.

A hátsó részen a több lépcsős trópusi-szárazkert, az udvari részen a két nagy lépcsőre osztott formális kert foglal helyet. A felső végigsétálható (fűre lépni tilos!), az alsó, emblematikus sakktáblás formális kert viszont csak a szemnek elérhető, az oda vezető lépcsősor le van zárva, amit őszintén sajnáltam. Mögötte terül el az arborétum, a sárga-tarka-vörös lombú, 30-35 éves fák masszív tömegével. A kertben lépten-nyomon bukkannak elő teljes szépségükben pompázó, ritka tűlevelűek és örökzöldek, mint Podocarpus, Sequoia, Sciadopytis és Cryptomeria, 5-10 méteres méretekben...

Barangolás után még alkalmam nyílt gratulálni a látványhoz és egy kicsit elbeszélgetni a kert megálmodójának lányával, akinek a felügyeletével zajlott a kert restaurálása és újbóli régi fényének helyreállítása, és aki vaskézzel ügyel a részleteire, de kérdésemre elmondta, nem tervezik újabb területek beültetését, amit kicsit sajnálok, mert hely az lenne rá bőven, az idősödő hölgynek pedig a képzettsége is meglenne, de megértem, hogy a kertet jelenlegi méreténél fogva sem piskóta dolog fenntartani.

Egy dolgot viszont nem szabad elfelejteni: térképet kérni a kerthez, mert akkora, hogy a három, a bejáratnál elhelyezett jelzőtábla nem sokat segít a tájékozódásban. Nekem is sikerült a grottót kihagyni, ami pedig az egyik legfőbb szépség, de egyszerűen nem találtam meg, vagy nem merészkedtem elég messzire... Emiatt, és mert ezt a kertet tényleg nem elég egyszer látni, azt hiszem, jövőre, a már formálódó újabb normandiai barangolásunkra újból listára veszem Kerdalo-t. :)

Már csak azért is, mert ha az ember főnemesi családból származó kertdizájner alkotását szeretné látni a tájegységben, akkor ezerszer inkább Kerdalo-t nézze meg, töredék összegért, mint Sturdza hercegnő Le Vastérival-ját egy fél vagyonért, ahol még fotózni sem engednek, és csak csoportosan, szervezetten nyerhetnek bebocsátást az egyszerű földi halandók, nehogy tönkretegyenek bármit is, vagy a kert szellemét ellopják fotón... Szóval ha rajtam múlik, az ilyen helyeket messze kerülöm. :-/ Nade vissza a poszt eredeti kertjéhez. :P

További infók itt, Kerdaloban nyár közepén egy hónap zárva tartással is számolni kell, és a kert alapból csak délután üzemel: Kerdalo