Linderhof

Még szerencse, hogy a két kastély elérhető távolságban fekszik egymástól, bár azért hiába igyekeztünk, már csak a kastély kertjét találtuk itt nyitva. Így is érdemes volt viszont ide is eljönni, a hegyek közé beágyazott kis ékszerdoboz mini-Versailles-t látni.

Neuschwanstein

Újhattyúkő az egyik legismertebb és ezért legzsúfoltabb turistalátványosság az Alpokban, ám mégis megéri megnézni, mert valóban nem könnyen felejthető a látvány. Már az odavezető út sem piskóta, de a parkoló mérete az igazi elrettentő, mert az már számunkra előrevetíti, mennyi turistára lehet számítani adott helyen.

A Rajnától az Alpokig

Reggelre kelve folytattuk utunkat a folyó mentén, és még egy ideig a parti úton haladtunk, aztán lassacskán átértünk az Alpok egyre magasabb csúcsai közé, hiszen tó- és kastélynézés lett betervezve erre a napra, csak egy kicsit magasabb tengerszint feletti magasságban. :)

Lorelei

Szépen csorogtunk lefelé a folyó mentén kiépített, tipikusan ráérős turistáknak való kétsávos úton, amit kb. 3-4 kilométerenként szakítanak meg a panorámát megcsodálni szándékozók örömére a kis, két-három autót befogadó parkolókkal.

Braubach am Rhein

Egy kedves kisváros (vagy inkább méretére nézve falu) a Rajna-mentén a hegyoldalba kapaszkodva, a hegyében az itt szokásos egy darab, égre törő bástyákkal kiemelt várral. Az objektum már sajnos bezárt, mire végeztünk a településsel, de azért a lényeg, a körpanoráma miatt mégis jó volt felmászni ide, a kilátóként is funkcionáló hegytetőre:

Koblenz

A Rajna és a Mosel összefolyásánál található ez a városka, ahol olyan jól sikerült parkolót találni, hogy fél órát bolyongtunk, mire végre visszajutottunk a folyópartról a város közepébe. Egyszóval, ez is a számunkra túlméretes települések közé tartozik, de azért a folyópartok miatt megérte a macerát.

A kölni Dóm

A parfümök névadó városában talán Európa legszebb gótikus katedrálisa előtt álltunk egy forgalmas, turistáktól nyüzsgő város legközepén. A pályaudvaron átkelve közelítettük meg az objektumot, ami azért is jó iránynak bizonyult, mert a csupa üveg, ultramodern, fehér vasszerkezetek által szinte csipke-könnyedségű ultramodern dizájnt bátran össze lehetett vetni az előző kor remekművével. Nem vagyok nagy rajongója a mai kor középület-tervezési produktumainak, de azt meg kell hagyni, ennek a pályaudvarnak stílusa van.

A Dómot viszont semmi nem képes elhalványítani sem látványban, sem dizájnban: egyszerűen tökéletes az égbe szökő tornyaival, a szemnek szinte követhetetlen cizelláltságával, és még a rárakódott mocsoktól is csak patinát kapott, nem kopottságot. Szerencsére azért ezt a mészkő-csipketömeget is rendszeresen csutakolják, mint a Parlamentet, és az egyik oldalon a szokásos komplett állványzatot tudtuk csak szemügyre venni.