2008. június 23., hétfő

A kölni Dóm

A parfümök névadó városában talán Európa legszebb gótikus katedrálisa előtt álltunk egy forgalmas, turistáktól nyüzsgő város legközepén. A pályaudvaron átkelve közelítettük meg az objektumot, ami azért is jó iránynak bizonyult, mert a csupa üveg, ultramodern, fehér vasszerkezetek által szinte csipke-könnyedségű ultramodern dizájnt bátran össze lehetett vetni az előző kor remekművével. Nem vagyok nagy rajongója a mai kor középület-tervezési produktumainak, de azt meg kell hagyni, ennek a pályaudvarnak stílusa van.


A Dómot viszont semmi nem képes elhalványítani sem látványban, sem dizájnban: egyszerűen tökéletes az égbe szökő tornyaival, a szemnek szinte követhetetlen cizelláltságával, és még a rárakódott mocsoktól is csak patinát kapott, nem kopottságot. Szerencsére azért ezt a mészkő-csipketömeget is rendszeresen csutakolják, mint a Parlamentet, és az egyik oldalon a szokásos komplett állványzatot tudtuk csak szemügyre venni.





Bent a csoda tovább folytatódik, a templom több részre osztott hajói mind mást és mást kínálnak látványnak, míg az égbe nyúló mennyezet alatt szinte elveszettnek érzi magát az ember. Ha nem ragadunk le a mennyezet bambulásánál, akkor érdemes azért a padló aprólékos mozaik-motívumaira is egy-két pillantást vetni.


Rengeteg választófejedelem, szent ember, tudós és magas rangú urak hada talált itt végső nyughelyet, szarkofágjaik kőfaragói mindenütt a hely szelleméhez mérten díszes végeredményt adtak ki a kezeikből:


Az időutazás végeztével amíg ballagtunk vissza a parkolóba, azért nem tudtuk nem észrevenni a nagyvárosi lét árnyait is: a szutykos, szemetes aluljárót, amit pár generációval ezelőtt a németeknél még hírből sem lehetett ismerni, a kebabos düledező bódéja mellett ajtót meg falat támasztó, a Boszporuszon átkelt és itt letelepedett bevándorlókat vagy azok leszármazottait, akiknek tán fel sem tűnik, hogy itt nekik kellett volna alkalmazkodni ahhoz a kultúrához, amely befogadta őket és ami ma már a legjobb úton tart afelé, hogy a 'gyöttmentek' szépen le is züllesszenek a saját, lakókörnyezetükkel szembeni igénytelenségük szintjére. Szomorú látvány lett ez a nagyvárosi, multikultis némethon.

Aki a dóm történelmébe is szeretne elmélyedni: Cologne Cathedral
További fotók pedig itt: a Kölni Dóm kívül-belül

1 komment:

Senior45 írta... [válasz erre]

A dóm szemből nézve baloldali (az első képhez képest a túlsó) oldalbejáratán át, lifttel lehet lejutni az altemplomban lévő kincstárhoz, amit feltétlenül javaslok megtekinteni.

Megjegyzés küldése