2008. június 23., hétfő

Lorelei

Szépen csorogtunk lefelé a folyó mentén kiépített, tipikusan ráérős turistáknak való kétsávos úton, amit kb. 3-4 kilométerenként szakítanak meg a panorámát megcsodálni szándékozók örömére a kis, két-három autót befogadó parkolókkal.




Ebből a perspektívából szemlélve most már tényleg kíváncsi vagyok, a külföldiek szemében mi a jó fenének tűnik akkora nagy durranásnak a Dunakanyar, amikor itt minden folyókanyarban egy-egy vár ül az ormokon, némelyek nem hogy szinte érintetlenül vészelték át az évszázadokat, hanem még farkasszemet is néznek egymással!


Végig a Rajna mentén kb. hasonló vagy még nagyobb hegyek vannak, mint a jó öreg Pannóniában, ám itt szinte megszakítás nélkül sorakoznak a szőlőültetvények is. Hiába, a borok (meg az istenek ) földje ez, Wotané legalábbis, én legalábbis inkább ide helyezném az egész wagneri társaságot...


Aztán persze, mire idáig jutottam a morfondírban, a nap legszebb részéhez érkeztünk, ahol szinte kanyonná keskenyedik a folyóvölgy az egyre magasabb hegyvonulatok között és a táj kezd egyre romantikusabb és vadabb alakot ölteni. Szinte a semmiből a következő kanyarban feltűnve a folyó közepén, egy kis szigeten megpillantottuk Őt...


Még szerencse, hogy meg is tudtunk állni, és bár a késő délutáni ellenfények egyre sejtelmesebb tükröződéseket produkáltak, Lorelei még így is remekül mutatott a habokból kiemelve. Kár, hogy ennyire partra tették, bár, gondolom, az áradásos időszakokra sem akarták, hogy a masszív szobrot elnyeljék a hullámok - akárcsak időszakosan is:


A Lorelei egyébként eredetileg egy hatalmas szikla a folyó legveszélyesebb kanyarulatában, ahol a Rajna kifog még a legedzettebb hajósokon is. A legenda szerint egy szintén zátonyra futott szerelem miatt kolostorba vonuló szép leányka is itt fúlt habokba önszántából, mikor visszapillantott hűtlen hercege kastélyára... A szobor őt jelképezi, ahogy szirénné válva csábos énekével csalogatja a hajósokat a biztos pusztulásba.

Fotóalbum: erre, de még a következő napra is jutott még némi Rajna-mente
A szobor közelebbről és még néhány felülnézeti kép: http://www.loreley-rhine.com/

2 komment:

Senior45 írta... [válasz erre]

"a külföldiek szemében mi a jó fenének tűnik akkora nagy durranásnak a Dunakanyar" :
Talán katasztrófaturistaként jönnek,azon szörnyülködni, hogy a történelem viharai mekkora pusztítást végeztek ezen a gyönyörű tájon(ja és a balek magyarok megvédték őket ugyanettől)...

Agicza írta... [válasz erre]

Az elmúlt pár évben túl sok, romjaiból gyönyörűen helyreállított várat, kastélyt, erődítményt ésatöbbit láttam már ahhoz, hogy fájjon, hogy Agyarországon erre sem jut... Új stadionra meg a Kálvin tér elkúrására persze igen.

Franciáknál, németeknél is végigfújt a történelem vihara, és mégis, ami megmaradt épen, ott örültek neki, ahol meg lehetett, gyönyörűen helyreállították őseik hagyatékát!

Bakker, a Margitszigeten az egész kolostorból/templomból egy rohadt kutat tudtak csak helyrepofozni a műemlékesek, mert többre nem futotta??! Egy acélhíd a hajdani karzat helyén, oszt' képzeld hozzá a többit... Ééérted... A hozzáállás.

Megjegyzés küldése