Szépen csorogtunk lefelé a folyó mentén kiépített, tipikusan ráérős turistáknak való kétsávos úton, amit kb. 3-4 kilométerenként szakítanak meg a panorámát megcsodálni szándékozók örömére a kis, két-három autót befogadó parkolókkal.
Ebből a perspektívából szemlélve most már tényleg kíváncsi vagyok, a külföldiek szemében mi a jó fenének tűnik akkora nagy durranásnak a Dunakanyar, amikor itt minden folyókanyarban egy-egy vár ül az ormokon, némelyek nem hogy szinte érintetlenül vészelték át az évszázadokat, hanem még farkasszemet is néznek egymással!
Végig a Rajna mentén kb. hasonló vagy még nagyobb hegyek vannak, mint a jó öreg Pannóniában, ám itt szinte megszakítás nélkül sorakoznak a szőlőültetvények is. Hiába, a borok (meg az istenek ) földje ez, Wotané legalábbis, én legalábbis inkább ide helyezném az egész wagneri társaságot...
Aztán persze, mire idáig jutottam a morfondírban, a nap legszebb részéhez érkeztünk, ahol szinte kanyonná keskenyedik a folyóvölgy az egyre magasabb hegyvonulatok között és a táj kezd egyre romantikusabb és vadabb alakot ölteni. Szinte a semmiből a következő kanyarban feltűnve a folyó közepén, egy kis szigeten megpillantottuk Őt...
Még szerencse, hogy meg is tudtunk állni, és bár a késő délutáni ellenfények egyre sejtelmesebb tükröződéseket produkáltak, Lorelei még így is remekül mutatott a habokból kiemelve. Kár, hogy ennyire partra tették, bár, gondolom, az áradásos időszakokra sem akarták, hogy a masszív szobrot elnyeljék a hullámok - akárcsak időszakosan is:
A Lorelei egyébként eredetileg egy hatalmas szikla a folyó legveszélyesebb kanyarulatában, ahol a Rajna kifog még a legedzettebb hajósokon is. A legenda szerint egy szintén zátonyra futott szerelem miatt kolostorba vonuló szép leányka is itt fúlt habokba önszántából, mikor visszapillantott hűtlen hercege kastélyára... A szobor őt jelképezi, ahogy szirénné válva csábos énekével csalogatja a hajósokat a biztos pusztulásba.
Fotóalbum: erre, de még a következő napra is jutott még némi Rajna-mente
A szobor közelebbről és még néhány felülnézeti kép: http://www.loreley-rhine.com/
2 komment:
"a külföldiek szemében mi a jó fenének tűnik akkora nagy durranásnak a Dunakanyar" :
Talán katasztrófaturistaként jönnek,azon szörnyülködni, hogy a történelem viharai mekkora pusztítást végeztek ezen a gyönyörű tájon(ja és a balek magyarok megvédték őket ugyanettől)...
Az elmúlt pár évben túl sok, romjaiból gyönyörűen helyreállított várat, kastélyt, erődítményt ésatöbbit láttam már ahhoz, hogy fájjon, hogy Agyarországon erre sem jut... Új stadionra meg a Kálvin tér elkúrására persze igen.
Franciáknál, németeknél is végigfújt a történelem vihara, és mégis, ami megmaradt épen, ott örültek neki, ahol meg lehetett, gyönyörűen helyreállították őseik hagyatékát!
Bakker, a Margitszigeten az egész kolostorból/templomból egy rohadt kutat tudtak csak helyrepofozni a műemlékesek, mert többre nem futotta??! Egy acélhíd a hajdani karzat helyén, oszt' képzeld hozzá a többit... Ééérted... A hozzáállás.
Megjegyzés küldése