A lőtér Eberntől 4-5 km-re, az erdő közepén található. Tulajdonképpen egy volt katonai lőtér, több 300 méteres pályával egymás mellett. Egy pár helyiséges épület, nagy parkoló, és körben az erdő. Az egész lőtér egy hegyoldalba épült, így a másnapi verseny során volt alkalmunk felfelé és lefelé is lőni. Az egyik 300 méteres pályán már készen állt a belövőpálya is, 10-50 m között 5 méterenként raktak ki nagy bádog golyófogókat, és rajtuk a helyi egyesületnél rendszeresített belövőlapokat. Ezeken kétféle cél volt: koncentrikus körök 40-30-25-20-15 mm átmérővel (de ezúttal leragasztva egy 20 mm-es színes koronggal), ill. 15 mm-es kis körök. Ez utóbbiak közepére már előre odanyomtattak 2-3 találatot is, hogy legyen, ami középre vonzza az ember szemét.
Fecóékkal éppen összefutottunk, de ők már csomagoltak és mentek a szállásra. Találkoztam Gerharddal, és biztosított róla, hogy korábbi ígéretéhez híven, egészen sötétedésig használhatjuk a belövőpályát. Dávid és a felesége később érkeztek meg, velük együtt mentünk aztán a szállásra, Gyuláékkal aznap még nem találkoztunk.
Ágicza puskája nagyon jól muzsikál, mióta egy kis acél alkatrésszel függetlenítettem a csövét az agyazástól. Ezzel egy régi vita végére is pontot tehettünk, ami a CZ csövének megfogástól függő érzékenységéről szólt. A mostani állapotában akárhogy fogja, ugyanoda lő a puska, kézből és állványból is. Ráadásul könnyebb is lett, és miután a dögnehéz Diamond távcsövet is lecseréltük egy könnyű 24x Simmons első parallaxosra, Ágicza már nem érezte úgy, hogy lehúzza a kezét a nehéz puska. Gondolkodom még a térdtámasz balsafából történő újragyártásán, esetleg az acél MOA-tekerő lehetne inkább alumíniumból, pár nagy furattal könnyíthetnénk még a tusán is - csak aztán nehogy fújjon véletlenül a szél, mert elviszi Ágit puskástul :-)
Én gyorsan belőttem a kis piros bombázót, aztán már csak az LGR-rel foglalkoztam, mivel erre is tegnapelőtt került fel Ágicza régi Diamondja. Amit tegnap otthon belőttem, az tulajdonképpen stimmelt, de talán elzötykölődött a szállítás során valami, mert úgy kb. 6 klikket kellett rajta emelni. Már esteledett, mire minden a helyére került, és nyugodtan nézhettem a csapatverseny elébe.
A pályákat körben a lőtér körül szórták el, a belövőpálya mögött is volt három, a többi valahol hátul volt, azokat nem láttuk. Most nem a dorsteni, külön célos rendszer volt, hanem az igazi megszokott német rendszer: a gyenge puskákkal általában duplázni kell, de vannak olyan pályák is, ahol csak egy közös cél van.
Nemrég az Index fórumán állította valaki, hogy szerinte 7,5 J-os puskával nem lehet 20-25 méteren 5 lövésből egymásba szakadó lyukakat lőni. Ágicza és én is több ilyen csoportocskát lőttünk a 25-26 m-re lévő belövőlapokra (a barnás kör a közepén 20 mm), erről ennyit.
A notebookot elhoztam, de sajnos egyáltalán nem találtunk internet-elérést, úgyhogy most csak utólagos lesz majd a beszámoló. Viszont bevittem a Chairgun programba Ágicza délutáni mérési eredményeit, és nagy nehezen megalkottuk a tekerő feliratát. Nyomtatót sajnos nem hoztunk, csak egy darab papírcsíkot a tekerőhöz, amin halványan rá voltak nyomtatva a klikkek 1-72 között. Erre írtam fel egy golyóstollal a métereket, és ez került végül a puskára.
A szállásunk a város főterétől nem messze egy idős házaspár vendégfogadója volt. Ezen az épületen látszott, hogy utólag komfortosították, a fürdő-WC ugyanis a szoba egyik sarkából volt elkerítve, bútorlapból ácsolt falakkal, műanyag harmonikaajtóval - ezt látva a velem egy szobában lakó FT-versenyző kollegina (foglalkozására nézvést amúgy lakberendező), nyüszítve rogyott az ágyra. De volt meglepetés épületgépészeti oldalról is: a radiátor egész éjszaka pattogott, mintha valami magasról és hangosan csepegne, messze alattunk egy őskövület hűtőszekrény brummogott fel időről időre. Mindezt a szekrényt suttyomban fogyasztó szú percegése festette alá, mintegy feltéve az i-re a pontot.
0 komment:
Megjegyzés küldése