A verseny úgy működött, hogy kora reggel óta érkeztek a versenyzők, és érkezési sorrendben kezdtek el lőni, mindenki az 1-es pályánál kezdte és a 15-ösön fejezte be. Ma reggel nem sokan voltak a rossz idő miatt, de ahogy elállt az eső, még jó páran érkeztek. Mi is beálltunk James-szel a sorba, és hamarosan már lőhettünk.
Ott álltam tehát egy világbajnok csapattárssal, a szinte teljesen nyílt terepen tombolt a szél, a célok pedig a horgásztónak főképp a túlsó felén voltak... Kicsit meg voltam illetődve, de nem betojva. Megegyeztünk, hogy felváltva kezdünk, mint tegnap Ian-nel, és az első három célt sorban le is szedtem, James ugyanúgy. Aztán rontottunk egyet-egyet, majd megint találtunk. A verseny felénél egy ponttal vezettem(!), majd a térdelő pályán James vette át a vezetést. Ezt hamarosan kiegyenlítettem és megint fej fej mellett haladtunk. A célok szinte mind 35 m felett voltak, az ennél közelebbieket a nagy szél ellenére is biztosan meglőttem, de nem volt sok ilyen. A 10-es cél volt a 'lucky shot', ez egy könnyen meglőhető cél, amire plusz egy font a nevezés és akik meglőtték, azok között sorsolják ki az befolyt összeget.
A legtöbb cél a hosszúkás horgásztó túlsó oldalán volt a mezőn, de a lőállások egyre közeledtek a tóhoz, így ezt a tényt sem lehetett felhasználni távbecslésre. Az egyik fán volt egy függőleges sín, ezen húzták fel a célt tetszőleges magasságba, de általában a földön voltak a célok. Nem, mintha ez számított volna bármit is, a szél a fiatalabb fákat is meglengette, többen videókat is készítettek róla. Általában keveset tartottam rá a célokra, fél KZ-átmérőt, néha egyet, és igyekeztem igen-igen pontosan lőni. A nagy szél miatt levettem az egyik árnyékolótoldatot a távcsőről, hogy ezzel is kevésbé kapaszkodhasson bele a szél. Nem tudom, ettől javult-e a távmérés, vagy a stabil 15 fokos hőmérséklet miatt nem tévesztettem, de a mellé ment lövések - amiket láttam - csak oldalra mentek el, a magasság alapvetően jó volt mindenütt.
A verseny közben elbeszélgettünk James-szel, és több érdekességet is tapasztaltam ill. tudtam meg. Ő most egy fix 40x-es nagyítású Leupold távcsövet használ, ezzel a nagyítással még megtalálja a célt, de jól tud mérni is. A távcsövön viszonylag kis kereket használt, de ezen is 1,5-2 centi volt az 5 yardos osztások között, tehát hasonlóan nyúlós a skála, mint az enyémen. James ennek megfelelően elég gyorsan is tekergette a kereket, és egymás után 4-5 alkalommal is lemérte, mire elfogadta a mérés eredményét és akkor lőtt. A távcsöve csak clickes lövésre van tervezve, egy sima, hajszálvékony szálkereszt van benne és kész, mil-dot osztások nélkül. Mesélte, hogy van egy Schmidt&Bender távcsöve is, a legkorábbi szériából, de azt visszaküldte a gyárba, mert a nagyítás állításával változott a parallax is. Ismerős hibajelenség... Rákérdeztem persze a hőmérsékletre is, és arra is érzékeny, de szabályosan. Először neki is lineáris skálája volt, de aztán a gyári javítás alkalmával szűkülő skálát kapott, mint amilyen a németek távcsövein volt.
Figyeltem, hogy lő, de csak a nyugalmat láttam és a türelmes várakozást. Mivel nem mérték az időt, mindenki szemérmetlenül kivárta a megfelelő szelet, ami persze inkább csak illúzió volt, mert a szél megállás nélkül, rohadt módon fújt. És, persze megkérdeztem a profi véleményét a szélre való rátartásról. Erre csak ennyit mondott: 'guessing', vagyis hogy találgatás. De azt is mondhatta volna, hogy gyakorlás, ugyanis csak ennyi szerinte a titok: ő 20 éve lő, az alatt annyiszor 'találgatott' és látta annak az eredményét, hogy egyre jobb eséllyel tudja megbecsülni a szükséges rátartást. Próbáltam én is megbecsülni, de a hibáknál sokszor nem is láttam, hová ment el a lövés, úgy körbelőtték már a kollégák. Mindegy, lődöztünk szorgalmasan, és még az utolsó előtt néhány pályával is egyenlő volt a pontszámunk.
Aztán jött a baj. Már kezdtek elfordulni a lőállások a víztől és félig szemből kaptuk a szelet. Egy 55 yardost mindketten elhibáztunk, de ezen nem is nagyon búslakodtunk. Utána viszont egy közeli célt egyszerűen elkapkodtam, pedig biztos találat lehetett volna. James persze lelőtte, aztán éppen a szélénél eltalált egy 45-50 méterest és egy közeli kis lyukút, amiket én elhibáztam. Utána az álló pályán már hiába lőttem le én is mindkét célt, három ponttal lemaradtam Jamestől. Bár, az állók meglövése sem volt semmi, kitartottam a killzónából, az utolsónál meg a célra vezetés közben túl hamar sütöttem el, de ennyi rátartás kellett is a ledőléshez... Azon gondolkodtam, vajon ha nem csinálom azt az utolsó három hibát, akkor is olyan elszántan lőttem volna-e meg azt a két állót - amit ráadásul a gondos szervezők az utolsó pályára tettek be... Philre rávertem egy pontot, mondta is, hogy most bosszút álltam a Furnace Mill-i egy pontos vereségért. Mindegy, a 17 pontommal is sokan irigyen néztek rám, Ian például csak 12-t tudott leszedni, és nem is a véletlen miatt: a verseny után még egyszer végiglőtte az egészet és akkor is csak 12 lett neki.
James kérdezte, hogy meglövöm-e a sziluetteket is. Miért ne, mondtam, bár a szél igencsak tombolt. Ha ezt előre tudom, inkább a belövés után lövöm meg... Ennek ellenére leszedtem sorban 4 csirkét, disznóból 2-t, pulykából csak 1-et, kosból viszont megint 4 lett. Összesen 11, mint tegnap. A mezőn, kicsit távolabb, közben nyugodtan legelésztek az igazi kosok. Tudták, hogy nem rájuk vadászunk.
Ági nem volt végig velünk, mikor valamelyik elrontott lövésem után elkezdett tanácsokkal ellátni, inkább elküldtem, nézzen körbe a versenyen. Itt is, ott is talált ismerősöket, és gyűjtögette az infókat. Azt többen is mondták például, hogy ilyen szélben aztán betenne mindenkinek az időmérés, bár szerintem én közel sem vesztenék miatta annyi pontot, mint a lövők többsége. Most is elég gyorsan lőttem, csak a közepe felé kezdtem el jobban várni a kedvező szélre. Azon is háborogtak többen, hogy ilyen ramaty időben a 15 pontos eredmény ér annyit, mint egy átlagos WL-fordulón 28-29 pont. De szerintem ez hülyeség, aki a legjobbat lövi, az nyer és kész.
A második helyen négyen is voltak, de nem volt szétlövés. Meg semmilyen eredményhirdetés sem, csak a Téli Liga végeredményénél lesz majd. Mindenki ahogy végzett, ment is haza, ha nem volt más dolga. Mi még maradtunk egy kicsit, Tony megjelölte nekünk egy gyorsan kinyomtatott versenynaptáron, hogy melyik fordulókra érdemes szerinte elmenni. Ian meghívott minket következő alkalomra is a Millride-hoz. És kaphat Ági is puskát, ha kell neki. Szerintem titkon kíváncsiak rá, hogy lő Ágicza. Búcsúzóul még lefotózták a magyar kontingenst (a szél még mindig úgy fújt, hogy egyszer a sapkámat is levitte a fejemről. Azért vágtunk egy pózt Ágival és a Kis Piros Bombázóval.
Érzékeny búcsút vettünk angol barátainktól, és útnak indultunk. Ági aludt, én vezettem egészen Doverig. Próbáltunk még bevásárolni valahol a hazaútra, de minden zárva volt. Most többet kellett várnunk a kompra, viszont cserébe válogathattunk a helyek között. Ági itt is aludt, én blogot írtam. Calaisban megtankoltunk és irány Belgium.
0 komment:
Megjegyzés küldése