A vicc az, hogy a Vasnyúl Kupát eredetileg nem is akartam végiglőni, de mivel az első Magyar Kupa és az Országos Bajnokság eredménye egyben a Vasnyúl Kupa fordulóiba is beleszámított, mégis volt már két első helyem az öt fordulóból. Gondoltam, akkor már meglövöm a harmadikat is, van még egy kevés hely a fegyverszekrény tetején...
Közepes szél fújdogált, ami határozottan nekem kedvezett, a múltkori szélcsendes időben túl jól ment az ellenfeleknek. Itt lehet, hogy veszítek a szél miatt néhány pontot, de a többiek kétszer annyit fognak...
A belövőpályán alapvetően minden rendben volt: 15 méteren simán belül maradt a legbelső körben, és az álló/térdelő lövések is a 40 mm-esben. 25-ön is szép volt a szórás, de már a szél és valami trükkös beállítás jobbra fel vitte el a lövéseket. 40 és 50 méteren minden rendben volt, a szélre rátartva 40-en tökéletes lett a szórás, és 50-en is a legtöbb belement a 40 mm-be. És a jobban elszórt lövésekkel kezdtem kiismerni a szelet, a vége felé szinte már mindegyik bent maradt.
Nem voltunk sokan, két fős csapatokban lőttünk. Engem persze megint nem Openes mellé osztottak be, a 7,5-ben lövő Macival lőttem végig a versenyt. Most csak a belövőpályához közelebbi részeken építettek ki pályákat, nem mentünk végig az egész ligetes részen. A nyílt mezőn lévő három pálya maradt nekünk a végére, a fák között kezdtünk.
Az első pályám hibátlan lett, de a következőn fenn maradt egy távoli és egy 20 m körüli kis lyukú is. Aztán megint egy hibátlan, megint 2 hiba, ezúttal mindkettő közelebbi. Egyszerűen ezeken a rövid távokon nem tudom, hová mentek el a lövéseim. Aztán jött egy pálya, három 40-50 m közötti céllal, ezeket viszont leszedtem mindet, és az álló-térdelő pályákon is összesen csak egy hibám volt.
Ez volt az egyik térdelő pálya, azonos távolságban (16-18 m körül) egymás mellett volt négy cél, mint a búcsúban. A 25-öst és a 40-est lelőttem, aztán a 25-ös fenn maradt, majd mérgemben az utolsó 15-öst csak azért is lelőttem. Aztán jött két álló, de igen könnyűek, majd két olyan pálya, ahol két 30-35 méteres 25-ös után jött két könnyű álló ill. térdelő. Itt szerencsém volt a széllel, minden távolabbi megvolt, és persze az előírt testhelyzetűekkel sem volt gondom. Egyébként sok volt belőlük, összesen 4 álló és 6 térdelő.
Aztán mentünk vissza a mezőre, egyre erősebb szélben. Legjobb igyekezetem ellenére is minden pályán hibáztam egyet. A másodikon jól láttam, hová vitte el a szél a távoli célra leadott lövést, a harmadikon ennek megfelelően korrigáltam és le is döntöttem - de aztán az utolsó célnál, egy 35 méteres 25-ös célnál a szél elvitte a lövést :-(
Mindegy, még így is 41 ponttal fejeztem be - és nyertem meg - a versenyt, ami kimagaslóan jó eredmény volt ezen a napon, utána 33-36 pontos eredményekkel jöttek csak a többiek.
Megebédeltünk a büfénél és közben a háziak cicájával barátkoztam, előadta nekem 'a nagyon aranyos maine coon macska' c. magánszámot, aminek fő célja az volt, hogy adjak neki a mellékelt konzervből. Aztán végül felborította a dobozt és így sikerült hozzáférnie a tartalmához, onnantól le se szarta a körülötte lévőket.
Nagy örömmel vártam a díjkiosztást, sikerült hát a kitűzött cél, idén is nyertem kupát maximális pontszámmal - ráadásul úgy, hogy egyetlen eldobható eredményem sem volt, csak a feltétlenül szükséges három versenyen vettem részt.
Vasnyúl Kupa 5., záró forduló, I. hely
Vasnyúl Kupa, I. hely
Azt hiszem, idén ez volt az utolsó magyar versenyem, megvolt a végére a teljes siker, lehet pihenni!
Ezt a megoldást még a múlt héten teszteltem le, és ma is alkalmaztam: a jobb első ülés hátában lévő zsebbe kell rakni a kupát, és akkor nem sérül meg, nem karcolódik szállítás közben.
Hazafelé menet tűnt csak fel, hogy még mindig az angol út ausztriai tankolásával megy az autó, pedig azóta hazajöttünk Ausztriából, voltam Tatabányán és most Dabason is.
0 komment:
Megjegyzés küldése