2009. november 2., hétfő

A Harriers messzemenő következményei

Vezettünk egész éjjel, aztán valahol Németországban egy parkolóban aludtunk pár órát, majd mentünk tovább. Ismét csak megálltunk az ausztriai Ennsben egy jó ebédre. Utána, mivel nem akartunk magyar autópálya-matricát váltani, Sopron felé mentünk haza. A forintunk már nagyon fogytán volt, ezért még az osztrák oldalon csordultig teletöltöttem a tankot. Meglepően felfrissített ez az ebéd és az az egy óra ücsörgés, utána már vígan elvezettem hazáig, és éjjelre haza is érkeztünk.

Út közben felvetettem Áginak, hogy talán mégis csak meg kellene fogadni Tony korábbi tanácsát, és ha szerinte az én fejlődésemhez nem hiányzik más, mint fél év angliai gyakorlás, akkor akár ide is költözhetnénk Angliába.

Eleinte úgyis csak a hazai munkáinkat rajzolnánk meg ott kint élve, de közben is már kint laknánk, keresnénk helyi munkákat, és szép lassan áttelepülnénk oda. A házunk árából ott évekig megélnénk, de az csak a vésztartalék lenne, mert keresnénk azért ott is, az adóterhelés ráadásul fele sincs az itthoninak, már csak azért is megérné. Aztán esetleg megpróbálkozhatnánk Tiffany-üvegek készítésével is, abba én is besegíthetek, ha kell és valami webáruházon át bérelt üzlet nélkül is árulhatnánk őket. Házat viszont nem vennénk, okosabb az árát a bankban tartani és bérelni, ráadásul úgy sokkal mobilabbak is lehetnénk, bármikor elköltözhetünk másik munka után, szebb vidékre vagy egy jobb FT-klub kedvéért.

Azt hiszem, Ági kicsit meg is lepődött a javaslatomon, mert neki ugyan a kedvére való lenne egy ilyen kitelepülés, de eszébe sem jutott magától előhozakodni vele. Szerintem én valahogy úgyis megélek bárhol, viszont itt hetente lőhetek olyan ellenfelekkel, mint Magyarországon évente párszor, a hangulatról és a lövésztársak barátságosságáról nem is beszélve.

Hazaérve megnéztem a WL3 eredményeket a neten, 65 versenyző indult végül és az előkelő 15-19. helyen végeztem. A vicces az lenne, ha sikerülne az összesítésben is benne lennem az első 15-ben, mert akkor talán a csapatban is mehetnék a régiók közötti bajnokságra. Nem biztos, mert nem tudom, mennyire csak angoloknak szól ez, de szerintem ha olyan eredményt lövök, meg már angliai lakos is leszek netán, akkor miért ne vennének be a csapatba?

Nézegettem a 'Tales of Winter' blogot, ez a Téli Liga kommentáló fóruma, főként Millride-i lövők bejegyzéseivel. Mint blog, röviden beszámol a versenyekről, de a mostaniról speciel csak annyi volt, hogy nem volt ott a szerző, de állítólag nagyon fújt a szél. A lényeg azonban úgyis a kommentekben van, kicsit visszaolvastam és találtam rám vonatkozóakat is. Valaki írta, hogy az a magyar, aki náluk lőtt, árulja a BBS-en az Anschütz 9002-esét és az S&B ismerős volt neki. Jon írta erre, hogy az a magyar András volt, egy komolyan módosított P70FT-vel. Mesélt az S&B-ről, hogy nem rossz távcső az, de ő mondta a német konstruktőröknek, hogy az optika lehetne sokkal jobb is, a mechanika viszont olyan, ami tőlük el is várható. Arról a vélekedésről, miszerint az S&B a legjobb távcső, csak annyit szólt, hogy ő két típust is ismer, ami megveri bármilyen fényviszonyok között, és csak 40 mm-es frontlencséjük van. És a lényeg a hőmérsékletre való érzékenység, amivel persze együtt lehet élni, de a magyarnál látott széria modellen (valamiért még mindig azt hiszi, hogy ez már az) is 45 fokos feliratok vannak ennek megfelelően. És persze, Jon rögtön megírta, hogy azt hallotta a Cross Guns klubnál jártában, hogy jön a magar kolléga. És mivel kíváncsi fajta és jó kapcsolatai vannak, rögtön kinyomozta, hogy ugyanaz, aki Weston Parkban is lőtt P70-nel és S&B-vel, és aki jó cimbora.

Aztán néztem a hétvégéről szólókat is. Baltipal írta, hogy megvolt az edzés a Millride-nál, Magyarország legjobbjával. Jon írta, hogy na ugye, hogy ő jön ide, és hogy mit tanultunk ma? Hozd el az asszonyt és majd ő kirakja a célokat a belövéshez :-) Ian is megszólalt, mint csapattárs, és ez esett a legjobban: 'András velem lőtt ma, top shooter, mindketten csak kettőt hibáztunk, öröm volt találkozni egy külföldi Millride-ival.' Aztán sajnálkoztak azon, hogy éppen ilyen időt kellett kifognunk, de hát erről szól az FT - másrészről viszont, legalább az egyik legprofibb lövőtől leshettem el a fogásokat.

0 komment:

Megjegyzés küldése