Ezen a vonalon már nem jár rendes hétköznapi forgalom, csak a múzeumokat köti össze. Ugyanis több régi épületben is megtekinthető egy-egy kiállítás a korabeli vasutas dolgokból, és a köztük ingázó gőzmozdonyos kis vonat jelentette az összeköttetést. Egy egész napi program végignézni mindet, közben mindig egy kis utazással a lassan döcögő vonaton, ahol a kerekek mellől fel-feltörő gőzfellegek néha teljesen eltakarják a kilátást. A vonat egyes kocsijait ki is lehet bérelni, az egyikben éppen születésnapi bulit tartottak.
Azt hiszem, remekül tudok időzíteni, mert nem csak az utolsó vonat volt, amit még elértem, de ma volt az év legutolsó napja is, amikor még járt a vonat, aztán tavaszig leáll az üzem, csak egy-egy zárt körű rendezvényre nyitják ki, pl. szilveszteri buli. A jegyet fél áron kaptam meg, de figyelmeztettek, hogy már ne szálljak le sehol, mert ez az utolsó járat, aztán gyalogolhatok vissza. Így persze a kiállításokat sem tudtam megnézni, csak élveztem a döcögést és néztem ki az ablakon, az üvegre szorított orral, mint kis koromban. Hiába, ez már csak egy ilyen gyermekkor-felidézős nap volt.
Eldöcögtünk hát néhány megállót, nagy gőzfelhőket lövellve, tisztára mint a Sherlock Holmes-filmekben. Visszafelé jövet felszedtük az utolsó látogatókat, és szép lassan visszaértünk az állomáshoz. Ide is érdemes lesz egyszer még visszajönni Ágiczával és alaposabban végigjárni az egészet.
Hivatalos weboldal
Fotóalbum: Midland Railway
0 komment:
Megjegyzés küldése