2011. december 28., szerda

Fűtenger

Először is, köszönettel tartozom a sorsnak, hogy vízmániás vagyok. Enélkül és a kertben levő tavak nélkül talán sosem ismertem volna meg a fűféléket és soha nem varázsol el az a hihetetlen változatosság, az a szélben lengedező, könnyed fűtenger, ami egy természetközeli kertnek máshoz nem hasonlítható kecsességet, nagyvonalúságot és eleganciát ad, az őszi-tél eleji kertnek pedig színt, formát és tartást...



Meglehet, az elfogultság is szól belőlem, de ezek a (túlnyomórészt) évelők könnyű gondozhatóságuk, gyors szaporodásuk, nehéz terepekre is könnyedén illeszthetőségük miatt sokkal nagyobb ismertséget érdemelnének. Valami miatt mégis ők a kertépítők mostohagyermekei, a nem túlfoglalkoztatott, háttérben meglapuló, pár fajra korlátozódó háttérelemek, a 'töltelékek'... Pedig mennyivel többet tudnának ennél!


Ha továbblépünk a szokásos pampafű, zebrafű és tollborzfű trióján, akkor meglepően színes kínálat tárul elénk. Egynyáriakból, illetve egynyáriként tartott, nem átteleltethetőkből a parkok nyári virágágyásaiban egyre többet találkozni a Pennisetum setaceum 'Rubrum'-mal vagy a 'Fireworks'-szel, azaz a vörös tollborzfűvel. Briza maxima (nagy rezgőfű), Lagurus ovatus 'Bunny Tails' (nyúlfarkfű) is töltőelemként látható már néhány ágyásban. Vannak már természetesen F1-es hibridek is a piacon, a Pennisetum glaucum 'Purple Majesty' is ilyen, őt is most kezdik szélesebb körben használni, mint időszakos látványelemet.


Bár nem szorosan a szárazságtűrő fűfélékhez tartoznak, sőt, éppen ellenkezőleg: a tóparthoz szervesen hozzátartozó sásokat vétek lenne kihagyni a mostoha sorsra kárhoztatott, 'csak valami fű'-típusú évelők közül. A Carex elata 'Golden Bowles', C. 'Bronzita' és C. buchananii 'Red Rooster' sások fonalas szerkezetétől a majdnem bambuszlevél szélességű , C. siderostricha 'Banana Boat' törpesásig igen széles a paletta.


A szittyókból a dugóhúzó spirálszittyó Juncus effusus 'Spiralis', mint alapvetés kerül be a tóparti kiültetésbe. Különösen modern, szögletes vízimedencéknél oldja hatásosan a kis kócos üstöke az épített környezet merevségét. Gigászi méreteivel az Arundo donax 'Versicolor', a fehértarka dísznád szerintem az egyik csúcstartó: három méterre is képes megnőni, és markáns színeivel fókuszpontot képez bármilyen vizes típusú vagy ágyásszerű kiültetésben.


Amikor ősz közeledtével az addig taracknak nézett zsombék átlényegül és kibontja kalászait, kiderül, hogy egy Deschampsia caespitosa (gyepes sédbúza) vagy egy Panicum virgatum (vesszős köles) áll velünk szemben, esetleg egy Molinia (kékperje). Belőlük is érdemes nevesített fajtákat vadászni: Deschampsia caespitosa 'Goldstaub', kékperjéből pedig a megdöbbentő, pókháló-finomságú kalászú Molinia 'Transparent' érdemel kitüntető figyelmet. Az őszre vérbe mártott pennaként meredező fűszálak tömegével díszítő Panicum virgatum 'Shenandoah' -nak szintén érdemes helyet keresni a kertben... A hozzá hasonló lombú Miscanthus sinensis 'Purpurascens' szintén a nyár végi-őszi ágyások fókuszpontja lehet:


Ha azt mondom, fűféle, az még koránt sem jelenti azt, hogy ezek a szépségek egytől egyig télállók is. A pampafű bizony egy-egy télen akkor is elfagy, ha kis dombra helyezzük, jó vízlefolyást biztosítva neki, esetleg összekötjük (ami szerintem hülyeség, mert a tövét kellene takarni, ám a méreteinél fogva ez nem mindig lehetséges... ) Ahol megélnek a marginálisan téltűrő növények, ott érdemes megpróbálkozni a törpe, arany lombú Cortaderia selloana 'Splendid Star' -ral, ugyanis fele akkora helyet foglal el, mint a szokványos pampafű, ám sokkal könnyedebb a levelek szerkezete és arany színben tündököl a kis apróság...


Ami biztosan áttelel: Eragrostis spectabilis (angolul purple lovegrass, magyarul a prózaibb tőtippan névre hallgat), ami a számomra legszebb kalászos, a Muhlenbergia capillaris helyettesítője lehet a Kárpát-medencében. A bizonyítottan télálló Imperata cylindrica 'Red Baron' (alangfű) vöröse sem hiányozhat egy valamire való fűmániás kertjéből, de fájó, hogy a vörösöket erősítendő Uncinia rubra már messze nem télálló... Őszre kap csak a Miscanthus sinensis 'Ferner Osten' olyan színeket, amit a Pennisetum setaceum 'Rubrum' egész szezonban tud felmutatni, előbbi stabilan télálló évelő, míg utóbbit csak egynyáriként tarthatjuk. A Stipa gigantea és a S. tenuissima télállók, de a finom szerkezetű Stipa arundinacea (Anemanthele lessoniana) már Z8b:


A kékes-szürke-ezüst vonal képviselői között olyanokat találunk, mint Helictotrichon sempervirens (örökzöld zabfű), Festuca 'Elijah Blue' (kékperje), Leymus arenarius (homoki hajperje, képen alul), Panicum virgatum 'Heavy Metal' (vesszős köles), Stipa tenuissima (árvalányhaj), utóbbi tömegesen ültetve a homokpusztákon kívül az ágyásba emelve is megállja a helyét (ld. második kép).


Mivel a nemesítők nem nyughatnak, ezért sikerült a kukoricából is kihozni a 'maximumot', igaz, nem termésben, hanem szivárványszínű lombban: a Zea mays'Quadricolor' eddig még a legsokszínűbb alkotás, amit eddig volt szerencsém megtapasztalni. És mivel a magyar névadók sem éppen egy piskóta társaság, ezért kaptunk olyan magyarítást az alant szereplő különösfű (Chasmanthium latifolium) esetében, hogy amikor először meghallottam, melyik fűfélére is használják, nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek... Ha bejönnek a kis, csengettyűféle kalászkák, akkor a Briza maxima (rezgőfű) egynyáriként jó szolgálatot tehet, míg a Briza media kisebb, talán kevésbé látványosabb is, ám évelőként kevesebb vele a macera.


A színes-tarka palettán szereplő fűfélék közül a zsinegfű (Spartina pectinata 'Aureovariegata') csak kellő óvatossággal kerüljön be a kertbe, mert bambuszt megszégyenítő dárdáival egy-két év alatt elfoglal minden rendelkezésre álló helyet,  és ugyanez igaz a fele akkora, de hasonló vitalitású Phalaris arundinacea 'Picta'-ra is. A fehér-tarka verzióból pedig a kedvenc, a Miscanthus sinensis 'Variegatus' vagy 'Cosmopolitan' (lent) és a kisebb, kompaktabb és nagyon finom szálú 'Morning Light' nem maradhat ki.


Ha a távol-keleti kiültetésbe szerettünk bele, és füvet akarunk, akkor a zsombékokban terjedő Hakonechloa macra 'Aureola' a legjobb választás árnyékba, a hakone-fű egy másik fajtája, a 'Beni Kaze' ('vörös szél') pedig vörös lombjával bizonyul ideális szegénynövénynek. A kevésbé hideg területeken kertészkedőknek kipróbálásra ajánlható az Ophiopogon planiscapus 'Nigrescens' (feketefű, kígyószakáll), ha igazán majdnem fekete színt akarnak a kertbe, aprócska, kompakt fűféle alakjában.


Ha már nyáron sárga bugákat szeretnénk nézni, akkor a Stipa gigantea erre kitűnő választás, az ágyások központi elemeként magasodnak kalászai a fejünk fölé. Őszi színek közé, az első, fűféléket taroló ónos esőig a Molinia 'Karl Foerster' szinte pótolhatatlan színfolt a kertben, a sima Miscanthus sinensis-ek bugáival együtt általában az új évig kitart.


Aki már egyszer a fűfélék világába belekóstolt, annak szinte 'kötelező olvasmány' Piet Oudolf  fenntarthatóság nevében fogant kertjei: www.oudolf.com/


És bár nem a fűfélék népes családját gyarapítják a következők, de aki egyszer kedvet kapott az ágyásban elszórt zsombékokhoz, annak a Liriope muscari 'Variegata' (gyepliliom) tarka lombja, a Sisyrinchium, vagy a törpe sásliliom Hemerocallis Stella D'Oro és a Yucca flaccida 'Golden Sword' pálmaliliom is jó szolgálatot tesz a virágaival. A Phormiumok népes és sokszínű családja, a Libertia peregrinans 'Taupo Blaze' és a Dierama pulcherrima (angel's fishing rod) pedig már egy melegebb klíma teleltetős szépségei közé tartoznak...

6 komment:

sameria25 írta... [válasz erre]

Nagyon jó kis kóstoló a fűfélékből. :-))
Én úgy gondolom, ezekből a növényekből sok kell egy tömegben, hogy jól mutassanak, természetesnek hassanak. Ehhez persze hely kell.
Ha más növények közé ültetem be,nagyon meg kell válogatni, hogy ki kihez illik? Én legalábbis elég bizonytalan vagyok ezen a téren.

sameria25 írta... [válasz erre]

Az utolsó képet loptam, az fantasztikus. :-))

Agicza írta... [válasz erre]

"ezekből a növényekből sok kell egy tömegben, hogy jól mutassanak, természetesnek hassanak"

Nem szükségszerűen: egy-egy csomóban a Miscanthusok meg a Moliniák nagyonis jól mutatnak, mint fókuszpontok. Nyilván a kisebbek, mint az árvalányhaj, alangfű, csenkeszek, etc. azoknak valóban jobb a tömeges ültetés - kivéve, ha kétszer három lépés a kert, mert akkor az utolsó képen (egészségedre :D) szereplő szimpla kis tollborzfű is más dimenziókba kerül...

Agicza írta... [válasz erre]

"Ha más növények közé ültetem be,nagyon meg kell válogatni, hogy ki kihez illik?"

Nem olyan vészes a dolog, színre azért érdemes a még ősz előtt érő kalászosokat meg a fűcsomókat a kiültetés többi részéhez hangolni. Itt is szerintem a kontraszt a legfontosabb, hogy markánsan különböző, széles-terjedelmes lomb legyen a közvetlen környezetükben, _amihez képest_ igazán mutatnak...

sameria25 írta... [válasz erre]

Köszönöm.

sameria25 írta... [válasz erre]

@Agicza

Tudom, hogy a tollborzfű egyébként nem király a füvek között,de ezen a felvételen nagyon az.

Megjegyzés küldése