Tavalyelőtt (döbbenetes leírni, olyan tűéles és friss az emlék, mintha tegnap lett volna), szóval amikor még Shropshire-ben múlattuk az időt, Bridgnorth-ban az egyik áruházlánc polcain noname kaméliákra lettem figyelmes, amik kis képecskékkel felcetlizve kellették magukat két-három ágacskával, itteni pénztárcákhoz mérten igen jutányos áron. Választottam egy életerős, szépséges példányt a szomszédasszonynak, mert ilyet Mo-n nemigen kap, és úgy gondoltam, magamnak majd ráér, az az összeg akkoriban másra jobban kellett...
Aztán két hét múlva, amikor 2x2 ezer megtett km után újra bevásárolni mentem, már hűlt helyük volt a gyönyörűségeknek és azóta sem sikerült kifogni egyetlen ilyen akciót sem. Ha belegondolok, hogy egy akkora kis növényke kb. már fél méteres bokor lenne most, rogyásig virággal, akkor mindig egy jó időre újból bevésődik az a bizonyos 'amit ma megtehetsz' kezdetű örökbecsű életvezetési alaptétel...
Idén tavasszal még időben ocsúdtam ahhoz, hogy a déli végeken már december-februárban jelentkező kamélia-virágzást és az ezzel együtt járó főszezont elkapjam, így gyorsan körülnéztem, ki mennyiért szállít mostanában. A Duchy of Cornwall-nál találtam meg a számomra legkedvezőbb akciót: három kamélia ingyen kiszállítással, a választékra meg tényleg nem lehet panasz. A döntő lökést viszont ez a képecske adta meg, amihez megszólalásig hasonlót két éve láttam először azon a bizonyos áruházi kamélián:
Ő a Desire. És nevéhez híven tényleg a vágy - immár elérhető közelségben levő - tárgya. Ilyen kell, most már tényleg vártam rá eleget. És amit ma megtehetsz...
Errefelé rendszerint pár nap alatt házhoz szállítanak bármilyen megrendelt árut, azonban most a szállító balfék módon nem talált meg minket (másfél év alatt az első eset), így csütörtökön a depóban landolt a csomagom, és az egészről csupán úgy szereztem tudomást, hogy megnéztem, kitől jött nem fogadott hívás... Bedobott értesítő sehol, basszus, várhattam volna a cuccomat ítéletnapig is, ha rajta múlik!
Kaptam hát a telefont és felhívtam a csomagszállító központi számát, hogy mégis, ezt hogy gondolták... Az illetékes úr nem csak hogy tudott rólam, de éppen zárta a főhadiszállást, úgyhogy bár elmenni a csomagomért már nem tudok, de ne aggódjak, a kaméliáim az irodában kibontva és belocsolva várják, hogy hétfőn újra kiszállítsák őket...
Igen, ez itt Anglia. :)
A kaméliákról, a Mo-n tartható fajtákról és egyebekről itt: kaméliák
2 komment:
Itt még ha akarnák sem nyithatnák ki, mert nem szabad. Inkább menjen tönkre a szállítmány.
Bár az is igaz,hogy a magyar Pógár képes lenne azt mondani, hogy más volt a csomagban. Mindenesetre normális emberek,és körülmények között ez egy tökéletes megoldás volt.
Azért a szállítólevélnek akkor is ott kell lennie, amin az ember ellenőrizheti, valóban hiánytalanul megkapott-e mindent, ami a rendelésében állt.
Emlékszem, pár éve rendeltem augusztus közepén selyemfenyőt és a kedves cég rögvest ki is szállította a 35 fokos kánikulában. Örültem neki, képzelheted... És mivel pont nem voltunk otthon aznap, visszavitték jól a csomagot, majd ÚJRA kiküldték... Azóta nem rendelek növényt, csak ősszel meg tavasszal.
Megjegyzés küldése