Két 'apróság' miatt vitt utunk Vallóniának ebbe a világtól szinte elzárt csücskébe: az egyik 'A száz legszebb...'-tábla, a másik a Carondelet-kastély. Aztán persze, ahogyan az lenni szokott, találtunk ott még mást is, de kezdjük az elején... :D
Vallónia Belgium franciaajkú, déli régiója, gazdaságilag ugyan elmaradottabb, mint a tehetősebb flamand rész, viszont hegyes-völgyes, kőházas, kis falukkal tarkított, kastélyokkal sűrűn teleszórt régió ez és minden francia itt, a paté-választéktól kezdve a kavicsos temetőkig... Nem mellékesen a francia mintát követő 100 legszebb belga falu (amiből jelenleg huszonnégy van) kétharmada szintén itt található. Ezek egyike Crupet, ami nem sokban különbözik a Peak bármelyik kis kőházas településétől - na jó, annyiban igen, hogy itt nem fújja le az ember haját a szél és nem két pulóverben kell mászkálni nyáron, hanem kellemes, élhető vidéknek tűnik... :)
Jókor reggel gurultunk be a csöppnyi faluba, majd a harmadik derékszögű kanyar és cca. hatvan méter szintkülönbség után leraktuk az autót a falu alsó végén, a folyóparton és felcaplattunk a nagyon gyanús kőrakáshoz (ld. első kép), amit a falu központjában láttunk. Gyalogos szemszögből nézve már nem is olyan ad hoc módon összetákolt az a sok szikla, hanem, mint kiderült, a Páduai Szent Antal grottó ez, amit a település plébánosa saját két kacsójával rakott össze ráérő idejében... Amiből volt neki bőven: negyven év munkája fekszik a szent életének főbb állomásait megörökítő alkotásban, a grottó pedig tele van Madame Tussaud-féle életnagyságú bábukkal, amik előtt mindenütt ég egy-egy mécses, a tisztelendő maga pedig térdre hullva, az Úrnak hálát adva imádja odakintről élete fő művét, ld. fenti kép...
Sok lépcső megmászása után közvetlenül a templom és a mellette álló temetőkert következik, ahonnan ismét lecsorogva sétálunk tovább a még kihalt faluban. Korán van még, sem a turisztikai központ nincsen nyitva, sem a vendéglátóipari egységek.
Lefelé is vesszük az irányt, a folyóparton áll a Carondelet-kastély, immáron 800 éve, és az eldugott kis folyóvölgy mélyén érintetlenül vészelte át az évszázadokat... Egyetlen hibája, hogy magántulajdonban van, kívülről megcsodálható, de nem látogatható. Elballagtunk hát a felduzzasztott vizesárok túloldalára, hátha ott még látszik valami a kastélyból, és valóban, onnan is remek a rálátás. Viszont találtunk még egy vízimalomból lett, kiváló kis vidéki szállodát is a folyócska túloldalán, amiről később utánanézve a látogatói ódákat zengenek mindenütt, mert a Le Moulin des Ramiers-ben bizony nem csak a külcsín hibátlan, hanem a belbecs körül sincsenek gondok, amit a ház körül, a színben helyet kapott fél tucat macskáról is sejteni lehet... :P
A fűnyírást itt birkákkal oldották meg, az alvégen levő házsor egyik oldalába simulva meg a grottó kicsinyített mását fedeztük fel, ha már itt ez a hagyomány:
A grottó belsejéről és a faluról további fotók itt: Crupet
0 komment:
Megjegyzés küldése