Dinant

A Meuse folyó két oldalába ékelődött kisvárosban kezdtük a napot, és kissé fejbe kólintott a szaxofonokkal szegélyezett híd, ami Adolphe Sax, a hangszer feltatálója, és a város szülötte előtt tiszteleg. A 'műalkotások' Európa nagyvárosainak nevét (és vélhetően eredetük helyét) is jelölték, de ettől nem lett kívánatosabb a polgárpukkasztásnak vagy popartnak is beillő, egyedileg dekorált szobor-sor...

A fájó kontrasztok városkája ez, aminek hajdani szépsége mára erősen megkopott, pedig a századfordulós virágzásáról sok folyóparti épület mesél. Most homok-építészeti kiállítást hirdetnek Mikiegérrel a gótikus templom előtti aprócska téren, a várba felvivő fogaskerekű még zárva, pedig fentől valóban ütős lehet a ki- és a rálátás...

Nem másszuk meg a hegyoldalba vájt 400 lépcsőt, ami felvinne a citadelláig, pedig ódon építményről van szó, a környéket 1051 óta óvja az ellentől.

A város környékén a hegyoldalban szebbnél szebb kastélyok, mi viszont inkább megyünk tovább, a környéken ugyanis hemzsegnek a látnivalók, a mai nap zsúfolt lesz...

Ahogy mi láttuk, mert képeken valóban szép, és talán érthetetlen lehet, nekünk mégis miért nem jött be: Dinant