Whitby

A kikötővároska az Esk folyó tölcsértorkolatánál fekszik és ha az apátság nem magasodna fölé, akkor is vonzó turisztikai célpont lehetne saját jogán. Megfejelve azzal, hogy Cook kapitány is itt tanulta ki a hajózást, ez elég is ahhoz, hogy már jó ideje látogatókat csalogassanak a városkába. Van minipiaca, a kusza kis utcácskákon sétálva szuvenír- és ékszerboltok egymás hegyén-hátán, míg a kikötő némileg tágasabb placcára kiérve egymás után sorjázó bódékban árulják a sült halat, amiknek persze a sirályok nem kevésbé örülnek. A parton be lehet fizetni némi hajókázásra; egy-két korabeli hajó utángyártott modellje ilyen közelről igencsak lélekvesztőnek tűnik: hajótípusok itt

A torkolat utolsó hídját sajnos nem sikerült elcsípni működés közben, pedig a mellé települt kütyük mind azt sejtették, hogy ez bizony egy elforgatható híd... Múzeumba nem járunk, ha csak valami extrát nem tudnak mutatni, így a Cook-múzeumot mi kihagytuk, végső célunk a dupla karéjos móló legkülső pontja volt, ami oly kecsesen nyúlik be a tengerbe.

És mivel vízpart, az uram is dupla fordulatszámon pörgött, mint rendesen, amikor sós vizet érez maga körül... Felvetettem neki, hogy ugyan költöznénk már délre, tengerpart mellé, azt ő is szereti, a látványt én is, akkor aztán annyi tengert lát, amennyit csak akar, és én is kiegyeznék vele... De aztán a sirályok elfoglalták a teljes figyelmét, a szemtelen jószágok szinte verekedtek egy-egy finomabb falatért, volt mit filmeznie, szóval teljes volt a kikötői fíling.

Mire odaértünk volna a móló kezdetéhez, a tengerről érkező hatalmas méretű, áthatolhatatlan ködgomolyag lepte el mintegy tíz perc alatt a partot, az utolsó turistabárkák már szinte vágták a ködöt, amikor beértek végre az aznapi utolsó fordulóból. Az egyre fogyó látótávolságban a nap még próbált áttörni a tejfölös szürke-fehérségen, szürreális fényekkel vonva be a kikötő itt-ott felderengő házait a túlparton.

Így valamelyest lerövidült nem csak a látótávolság, de az ott töltött idő is, mentünk tovább, a következő célpont, a Robin Hood's Bay felé. Persze, a ködöt ott ugyanúgy késsel lehetett vágni, tehát nem helyi jelenség volt sajnos, úgyhogy a 30 méteres látótávolságban a parkolót sikerült többedik nekifutásra megtalálni, annak viszont esélye sem volt, hogy a falucskából bármit is megpillanthassunk. Szedtük is a sátorfánkat haladéktalanul, hátha a tengertől távolodva valahol még napszállta előtt kiérünk a ködpaplan alól.

További fotók: Whitby