Mostanában ritka madár a verőfényes napsütés, örültem is nagyon, hogy ilyen gyönyörűséges idővel ajándékoztak meg minket a fentiek, mert egész napos programot terveztem mára is, úgysem jártunk még eleget a Midlandsben. :P Jókor reggel lepakoltam a lövészt angliai karrierje legelső állomásán egy, némi nosztalgiázással átszőtt versenyre, én meg mentem tovább gyanútlanul Lichfieldbe, katedrálist nézni.
A három hatalmas torony már a távolból is majd' kiszúrta a tovaúszó egy-egy habos gomolyfelhőt, a közelben tóval tűzdelt park nyújtózik, tehát minden egyben volt, csak épp vasárnap reggelhez képest gyanúsan sok nép téblábolt az utcákon. A gyakorlat teszi, hogy ilyenkor nem sokat teketóriázok: a gótikus katedrális fő homlokzata a halasi csipkével vetekszik ugyan, de a nap még nem érte el, így inkább belül kezdek, gondoltam.
Egészen addig, amíg be nem léptem a templomba, ahol egy kedves hölgy rögtön ki akar tessékelni, 35 perccel az istentisztelet kezdete előtt, mert már nincs időm itt fotózni, menjek szépen innen, majd 12 óra után jöjjek vissza. WTF??!? kérdeztem kissé udvariasabb megfogalmazásban és előadtam neki, hogy nekem annyi időm nincsen, 2.5 órát vezettem idáig, hogy a nyomorult templomukat láthassam, lecsekkoltam előtte a weboldalukat is, hogy mikorra időzítsem az ittlétemet, ne csesszenek már ki velem, ha nem muszáj, pár perc alatt végzek, ha már ennyire nem látnak itt szívesen, és már kezdtem is fotózni, hiszen ilyenkor minden perc drága.
És jól sejtettem, mert fél perc múlva már egy csuhással kellett megküzdenem, aki azzal rohan le szó szerint, hogy hol a mai napra szóló fotóengedélyem, megvettem-e előre, mutassam be neki, fizettem-e egyáltalán adományt, és egyébként is, mi a francot keresek itt még mindig... Hát, bazmeg, mivel az oldalukon egy rohadt szó sincsen erről, így nincs hozzá papírom sem, és ilyen kellemes fogadtatás után dugják fel a templomuk összes tornyát oda, ahova gondolom, úgyhogy még dafke csattintottam párat, majd hagytam őket, hogy terelgessék csak tovább a puccos népeket, akik egyre sűrűbben gyűltek ájtatoskodni.
Odakint még elidőztem egy kicsit, így tíz előtt tíz perccel végre kiderült, miért is voltak ennyire idegesek odabent: nagy csinnadrattával közeledett jó néhány katonai és félkatonai szervezet díszosztaga, rezesbandával, díszlépésben, megfejelve a városi vezetés krémjével, tradicionális viseletben, parókával, vörös köpönyegben, jogarral, parókával, napóleon-kalapban, aztán a veteránokat és a cserkészeket látva a díszmenet végén leesett, hogy ennél rosszabb időpontot keresve sem találhattam volna templomnézésre: Remembrance Day-t ünnepelnek, és nem 'csak úgy', hanem díszmisével, díszlépésben, díszpéldányokkal. Bazmeg.
Vártam hát egy bő fél órát, míg a homlokzatot már szépen megvilágítja a nap, addig is megnéztem a közelben levő kis parkot a tóval - mit tesz isten, Park of Remembrance... Úgyhogy ott is már bámészkodók csoportosultak, és ha nem vagyok elég gyors, akkor lassan mindent el fog itt is özönleni a pipacsos koszorú, csak végezzenek odabent a misével...
Mire kimasíroztak a dísz-zászlóaljak a templomból, már csak pár hangulatképet lőttem, és jó nagy ívben kerültem a parkot és a hozzá tartozó, a forgalom elől már szépen lezárt hidat, nehogy még fél órát az autóban kelljen ülnöm, mire kijuthatok innen. Az eset további tanulsága, hogy nem csak weboldalt, nyitva tartási időt, de naptárat is nézni kell, mielőtt valaki templomlátogatásra adja a fejét...
További fotók itt: Lichfield Cathedral
0 komment:
Megjegyzés küldése