Már a parkolóban kiderült, hogy jókor vagyunk jó helyen, mert valaki olyan jó fej volt, hogy a parkolójegyét, amin még bő két órányi ott-tölthető idő maradt, gondosan visszarakta a jegykiadó nyílásba, mi pedig újrahasznosítottuk ;). A palotáig egy, a vége felé erősen lejtős domboldalon kell felkaptatni és közelebbről már látszik, az épület nem kevés hasonlóságot mutat Hardwick Hall-lal, csak az üveg-fal arány itt inkább a falak javára billenti a mérleg nyelvét.
Közvetlen közelről persze már látszik a későbbi évszázadok díszítő munkája, amivel az 1580-as években épült kastély homlokzatait megpróbálták némileg modernizálni, de teljesen elrontani még a palladio stílus ráerőltetésével sem tudták, pedig az 1702-ben meghívott talján mesteremberek megtettek minden tőlük telhetőt. Még gondola-kikötésére szolgáló gyűrűket is erősítettek a homlokzatra, nehogy a domb teteji épület elől lefújja a képzeletbeli bárkákat a szél a völgyben nyújtózó csónakázó tóba...
Odabent két emeletnyi magas nagyterem várja az embert, ahol még üzemel a megye legrégebbi, fújtatóval működő orgonája, és néhány berendezett szoba mellett itt kapott helyet a nottinghami természettudományi múzeum is, ami sok szobányi tárlóból áll, amiből szerintünk a kitömött és akváriumba zárt madaras szoba sikerült a legjobban. A pincében rejtőző konyhák sajnos zára voltak aznap, és a mélyen az épület alatt rejtőző vízkészleteket sem láthattuk, amiben annak idején a tulajdonos Willoughby család egyik admirálisa rendszeres napi(!) fürdőket vett.
És ha valakinek nagyon ismerősnek tűnne a palota, az valószínűleg azért van, mert a Batman-széria legutóbbi darabjában itt forgatták a Wayne Manor-hoz tartozó jeleneteket. Igaz, Wollaton Hall már a Rotschildoknak is megtetszett, olyannyira, hogy szinte pontos mását építették meg délen, Buckinghamshire-ben Mentmore Towers néven a XIX. század közepén.
A parkban nem csak a hely nevében emlegetett szarvasokkal (és a köztük bóklászó golfozókkal) lehet találkozni, hanem némi szerencsével a Batman-re-enactment jegyében két ifjú és bohó nőszeméllyel is, akik a hátsó, szökőkutas medencével központozott gyepen ottjártunkkor épp egy kompakt kisgép előtt egy köpönyegre vetkőzve próbálták feleleveníteni a filmplakát hangulatát a zegernyében.
Konformistább látogatóknak több száz éves cédruserdőt is rejt a kastélypark, orangerie-t, és egy, a tóhoz vezető fasort, ahol így, ősz végén igen hangulatos kis sétát lehet tenni...
További fotók itt: Wollaton Hall and Deer Park
0 komment:
Megjegyzés küldése