A Treasurer's House 1547-ig töltötte be a nevét jelző funkciót, utána a mindenkori kincstárnok helyett változatosabb lakók váltották egymást az ősöreg épületben. Aranykora mégis a XIX-XX. század fordulójára tehető, amikor Frank Green helyi iparmágnás megvette az épületet és helyreállíttatta majdnem az eredeti állapotában. Az akkora már kis lakásokra szétszabdalt épület újra egybenyíló, impozáns méretű szobákból és három lépcsőházból állt össze, utóbbiak a két tágas lakószintet, a pincét és a cselédségnek fenntartott padlásszintet kötötték össze.
A nagyterem 'szenvedte el' a legkomolyabb beavatkozást, amikor a két szintet elválasztó fafödémet Mr. Green kiüttette, és a középkori udvarházakban megszokott nagy étkező hallt hozott létre a ház központi szárnyában. Itt, az emeleti szinten található egy kedves kis falióra, ami a pontos időmérés érdekében két szinten ível át, mert az ingák kedvéért a lépcső mellett is átütötték neki a födémet...
A ház tele van mindazzal az antikvitással, amit a gyáros egész életében felhalmozott, réz-intarziás ottomán szekretertől kezdve az üveg-, textil- és porcelánművészeti gyöngyszemekig, és mindez a súlyos, sötét, makart-stílusú enteriőrökbe ágyazva komolyan rátelepszik az emberre, és teljes ottléte alatt azt várja, a személyzet mikor fogja kidobni az illetéktelenül ott-tartózkodót. Szerencsére a jelen teremőrei inkább mesélni kezdenek, amint rájuk köszönök, és megint el lehet csodálkozni, hogy 1930-ban milyen nagylelkűen adományozta oda Frank Green az egész házat, tokkal-vonóval-kerttel-teljes berendezéssel még életében a National Trust-nak, hogy a jövő nemzedéke is láthassa mindezeket a szépségeket.
A lehető legszebb mégis az, ahogy az elmúlt 80 évben egyetlen bútort mozdítottak csak el a helyéről, a nagyszalonban levő lajos-korabeli ülőalkalmatosságot húzatták át, de ezen kívül a Trust emberei egyetlen négyzetcenti tapétát sem cserélnek át, csak állagmegóvnak és restaurálnak, ha az már elkerülhetetlenné válik. Itt mutatták meg nekem, a por ellen hogyan veszik fel harcot az ősöreg textíliákat óvandó (nyilván, minden eredeti): egy színben megegyező tüllréteget varrtak minden egyes drapériára, ami csak egészen közelről látszik, így a por nem eszi bele magát az anyagba - na jó, a por-allergiások azért érzik, hogy nagyon ideje lenne nagytakarítani, de a többieknek élvezhető marad az egész és a kelmék tisztíttatása sem jelent vesszőfutást a restaurátoroknak.
A nap szerencséje, hogy nyitva tartásilag az utolsó hosszítottat csíptük el a szezonban, így kedvünkre és saját tempóban poroszkálhattuk végig a házat. A pech viszont, hogy a fent emlegetett szellemjárta pince éppen zárva tartott, így esélyünk sem volt aznap kísértetekkel összefutni.
Ettől függetlenül egy igen tartalmas másfél órát töltöttünk ott, miközben a felnőttek szórakoztatása mellett a gyerekeknek itt-ott rejtőző műdenevéreket és egyéb, halloweenről ott maradt kellékeket kellett szobáról szobára járva lajstromba szedni. Minden, a Trust által kezelt ingatlanban kitalálnak valamit a fiatal generációnak, hogy ne unatkozzanak, míg a felnőttek az élő, lélegző történelmet próbálják felfedezni, a gyerekeknek a saját szintjükön kínálnak némileg lightosabb programot, itt például kincsvadászat-jelleggel.
További fotók a házról: Treasurer's House
0 komment:
Megjegyzés küldése