Mintha a történelemkönyvek lapjairól léptek volna le ezek a kis ékszerdobozok, az elvonult évszázadok minimális nyomot hagytak rajtuk, éppen csak annyit, hogy az ember érezze: itt a több száz éves demokrácia nem pusztított, hanem épített, gondos kezek hagytak maguk után annyit a következő generációkra, hogy azok örökre csodálattal bámulhassák eleik keze munkáját. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
Visével kezdtük, ha már itt voltunk. Az uram egy papírlapból és egy hajcsatból készített egy szélvédő mögé rakható parkolóórát, aztán elindultunk. Az ablakunkból kinézve teljesen ledöbbentett házak döbbenetes hasonlósága az angolokéhoz, és el kellett könyvelnem magamban, hogy ez a kép jóval egységesebb és autentikusabb, mint bárhol Dél-Angliában... Aztán lementünk és mivel a dolgozó korúak a munkahelyen, a fiatalok iskolában, szinte csak 65-70 év feletti népeket láttunk az utcákon, ők viszont korukra rácáfolva kerékpáron, kismotoron, egy-két nagyon öreg bácsi-néni négykerekű robogón igyekeztek dolgukra. A jóléti társadalom végnapjai, az iszlám betörése előtti utolsó évtizedek, Róma bukása már a horizonton dereng, de még a távoli Rotterdamból hozza csak a feltámadó szél a közelgő csatakiáltások zaját - ilyen és hasonló képek cikáztak előttünk, és valahogy nagy kedvem támadt ezekeből a gondtalan végnapokból itt kivenni a részemet, hanyatló demokráciák ide vagy oda.
Itt, egy ilyen kisvárosban még élhető a világ, biztonság, tisztaság, igényesség, egyszóval látszik rajta, hogy lakói törődnek a közvetlen környezetükkel. Bekéredzkedtünk egy éppen felújítás alatt levő szokásos, városi, keskeny, de magas, évszázados sorházba, és kénytelen voltam a húsz évvel ezelőtt lerakódott francia nyelvtudásomat nagyon sürgősen aktivizálni, de nagyonis megérte a dolog, ilyet is ritkán látni egy egyszerű turistának úgy, hogy el is magyarázzák, mi hogyan készül.
Fotóalbum: Visé
Következő célpont a szomszédos Lie`ge (Luik, Lüttich, vagy akár Lidje) Vallónia többségében francia anyanyelvűek által lakott tartományának székhelye, és mint ilyen, a multikulti - sajnos - igencsak látszik rajta. Mielőtt nekiálltunk volna hosszasan merengeni a kiáltó kontraszton, megcsodáltuk az éppen átadás előtt levő ultramodern, feszített szerkezetes, hófehér, lebegni látszó pályaudvart.
A munkások éppen reflektorokat szereltek a hatalmas csarnokszerkezetre. Az egyik bemutatott egy kis bungee-jumpingot a biztosító gumikötéllel, amíg egy művezető észre nem vette, utána negyed órát magyarázott neki valamit egy emelőkosárból. Az ünnepségre, vagy talán csak a próbájára készítettek még szellemvonatot is, állványzat vázon, fehér lepellel letakart gyorsvonatmakettet tologattak a vágányon.
Fotóalbum: Liége
Aalst-ot a középkori piactere, a csipkézett katedrálisa, és a különböző korok emelte vegyes épületekből kibontakozó utcakép miatt választottam, s az autópályák táblái, amik némethonban csalhatatlanul mutatják a kihagyhatatlan helyszíneket, most is biztos befutóknak bizonyultak. Valóban, hangulatos kis városka volt, de az egészet belengte valami vegyi üzem sajátságos szaga. Körbesétáltunk, egy nénitől kértünk útbaigazítást és ő elmesélte, hogy az ő háza a legöregebb az egész városban, azt külön megszemléltük a főtér felé menet.
Ezeket a középkori városmagokat egységbe kovácsolja évszázadok gondossága és az odafigyelés, amivel gyarapították ott lakói a környezetüket, s a megőrzött hagyományok, a makulátlan tisztaság és az utcán sétálók könnyed természetessége azonnal megfogja az embert. Itt, Belgiumban mintha senki nem sietne, senki nem feszült vagy ideges, egyszerűen csak élvezik az őszi verőfényes napsütést a kis kávézók teraszán, és végtelen természetességgel
Fotóalbum: Aalst
Brugge volt a következő, itt alaposabban körbesétáltunk. Mindenfelé kis csatornák vannak, városnéző hajókörutakat is tartanak. Egy több száz éves, régi kis házban egy jó fej festő lakott, aki nyitva is tartotta a házát a látogatók előtt, és a kertre néző szobában éppen a következő művén dolgozott. Megnézhettük a kertet is, egy kis ajtó egyenesen a csatornára nézett. Vettünk tőle egy albumot, amibe airbrush-sal komoly, rajzos dedikációt rittyentett bele.
Brugge pillanatatok alatt a kedvencemmé vált. Aki még nem látta, feltétlenül nézzen be ide, a több ezer fotó valószínűleg meggyőzi a város vonzerejéről: http://www.flickr.com/groups/brugge/ Az óváros a legszebb példája mindennek, amiről az előző bekezdésben szóltam, és talán az egyik legcsodálatosabb nyugat-európai kisváros, amit valaha is láttam. Bármilyen uralkodó alatt is szolgáltak az itt élők, hosszú történelme alatt a városka töretlenül fejlődött, mintha minden lakója személyesen büszke lenne szűkebb hazájára, és féltőn óvná és gyarapítaná tovább a maga módján azt.
Nem hiába a turisták kedvence, a keskeny csatornák hajózhatók, mint Velencében, egyiknek a partján egy középkori házban az ország egyik legtehetségesebb festőművésze él és dolgozik, a turisták számára megnyitott, boltozatos, kőkávás-ólomüveg ablakos stúdióban... ízelítő a festményeiből: http://users.skynet.be/fb342045/daviddegraef/
Fotóalbum: Brugge
Belgium másik véglete, Oostende viszont nem az ideális hely a tengerbámulásra, de a naplementét sikeresen elkalkuláltam, így itt szálltunk ki hullámnézőbe, egy tízemeletes majdhogynem panel-lakótelepre hajazó, tömbösen beépített lakóépületsornál, ami végtelen sorokban vonult végig a parton, de a tenger látványa mindezt gyorsan feledtette. Tizensok éve nem csapott szembe a tomboló szél és a víz, homok és a sós víz illata, most feltöltődtem vele egy időre, készültek képek a felfröccsenő hullámokról, a sziklákra tapadó kagylókról és a pár lépésnyire kacsázó sirályokról is; a kendermagosak különösen gyorsan belopták magukat a szívembe.
Fotóalbum: Oostende
A tényleges naplemente Veurne-ben ért minket, ami Aalst ikertestvére is lehetne, a szokásos középkori piactérrel és a legfinomabb brüsszeli csipkét hajazó kidolgozottságú épületeivel, a már sűrűsödő árnyak között találtunk egy kis virágos-zöld szigetet is az egyik templom oldalában.
Fotóalbum: Veurne
Volt valami rossz előérzetem, ezért még benéztünk a kompállomáshoz is, mielőtt a szállásra mentünk volna. És jól is tettük, ugyanis itt is az a rendszer, mint a repülőknél, a neten látott 26 fontos ár csak a csali volt, 35 lett volna ha előre rendeljük a neten, 180 itt helyben. Végül is átmentünk a konkurenciához és így 'csak' 82-t fizettünk az oda-vissza útért. Utána siettünk a Calais melletti szállásunkra.
0 komment:
Megjegyzés küldése