Egy huzamban Belgiumig

Úgy döntöttem, hogy ideje elmenni egy komolyabb angliai versenyre is, és erre remek alkalom lesz az idei Európa Bajnokság, igazi mélvíz. Ágicza persze egész kis európai körutat szervezett az esemény köré, tehát nem csak átrohanunk mindenen, hanem meg-megállunk olykor várost nézni meg ilyesmik. Aztán a verseny után sem sietünk haza, mert Angliában igazán van mit megnézni, és a következő hétvégén Gdanskban lesz a Kaszubski Kupa, hát menjünk haza Lengyelországon át...

Reggel szedtem össze a dolgokat az útra, és a biztonság kedvéért még nyomtattam belövőlapokat minden távra, rajzoltam vastag filccel gyakorló lapokat a sziluetthez és kinyomtattam 2-2 parallaxfeliratot a távcsövemre, 15-20 ill. 20-25 fok közötti hőmérsékletekre. Végül is 10 óra tájban indultunk el.

Annyi felé járunk mostanában, hogy szinte csak út közben van időm blogot írni. Ördögi kör: ha meg akarom írni a legutóbbi versenyeket, el kell mennünk újabbakra, amiket aztán megint meg kell írni... De nemrég beszereztünk egy adaptert a notebookhoz, amivel az autóban is lehet tölteni. Eddig csak az a két órám volt minden úton, amíg tartott az akku, de most az új akvizíciónkkal élve egész úton a blogot írtam, míg Ági szinte egy huzamban levezette az utat egészen Belgiumig.

Késő este értünk Visébe, Belgium keleti szélén. Ez egy csendes kisváros, a szállás majdnem egyben volt a házigazda lakásával, és voltak olyan érdekes belsőépítészeti megoldások is, mint a csak függönnyel leválasztott WC, meg a mélytengeri életképek a fürdőszoba falán.