A kerthez vezető utcácskát az elmaradhatatlan barna tábla jelzi, de amúgy is eltéveszthetetlen: a már nyíló rhodik szegélye, mintegy ízelítőnek mutatja már, hogy mi vár bennünket odabent.
2011. április 19., kedd
Lea garden
A Peak egyik aprócska gyöngyszeme ez a rhododendron-kert, kíváncsi szemek elől jól elrejtve, egy fenyőerdőkkel körbeölelt hegyoldalban található, még Matlock városán kívül. Az angol táj örök változatossága még ezen az alig negyed órás úton is döbbenetes: tópart, lankák, majd egy fennsík, azután egy már lombosodó erdő után beérünk az igazi hegyek-völgyek közé, majd pár nyakatekert, keskeny, egy nyomtávos út után leparkolunk a bejárat mellett.
A kerthez vezető utcácskát az elmaradhatatlan barna tábla jelzi, de amúgy is eltéveszthetetlen: a már nyíló rhodik szegélye, mintegy ízelítőnek mutatja már, hogy mi vár bennünket odabent.
A kerthez vezető utcácskát az elmaradhatatlan barna tábla jelzi, de amúgy is eltéveszthetetlen: a már nyíló rhodik szegélye, mintegy ízelítőnek mutatja már, hogy mi vár bennünket odabent.
Kicselezni a meszesgödröt...
A kertészetekben így, tavasz táján kelletik magukat a Pierisek a lángoló új hajtásaikkal, a Kalmia és a Skimmia többféle fajtája a gyönyörű, itthon szinte ismeretlen virágzatukkal, az Enkianthus a kis harangocskáival. Ráadásul egy-két, ritkább és kényesebb hamisciprus, esernyőfenyő, aranyfenyő is beleesik a szórásba, és csak akkor döbbentünk rá, hogy valami nem stimmel, amikor már hazahoztuk és elvermeltük, majd a neten alaposabban utánanéztük az új szerzeményeknek. A csodás új jószágaink pár hónapon belül óhatatlanul keményen klorotikus tüneteket fognak mutatni. Először ráfoghatjuk a holland-olasz import növények magyar klímára adaptálódási folyamatának, de egy idő után, legkésőbb nyár végére ki fog lógni a lóláb...
Ezt a remek kis képes összefoglalót a Sulinet oldalairól emeltem át és egész jó keresztmetszetet ad a Mo-i talajtípusokról:
Ezt a remek kis képes összefoglalót a Sulinet oldalairól emeltem át és egész jó keresztmetszetet ad a Mo-i talajtípusokról:
2011. április 14., csütörtök
Útközben
Majdnem két napot utazni, azt megelőzően négyet pakolással és dobozolással eltölteni nem éppen leányálom, de ezzel is megvolnánk... A növények ugyan megsínylették a 110-es menetszelet a kiszakadt ponyvával, tehát kis híján idegrohamot kapok, amikor két nap szumma egy óra alvással súlyosbított állapotban meglátom őket, amint lepakolják a szállítmányt, de a lényeg, hogy élnek, és talán rámegy az egész szezon, hogy rendbe jöjjenek, de itt vannak velünk újra. :)
Most már valóban elindult valami, fut az ekhós, illetve esetünkben ponyvás szekér a célja felé, át a jól megszokott európai főútvonalon, és kisebb-nagyobb bakikkal bár, de célhoz érünk. Bár nem direkt, de láttam a Csalagút bejáratát is, valamint beszélgettem belga rendőrökkel, autópálya-felügyelőkkel, németül kérek kávét és franciául benzint meg baguette-et, miközben az egyetlen iható verziót, az espressót szürcsölgetve azon meditálok, hogy idegennyelvében él a kozmopolita ember...
Aki először vág neki az útnak, annak pár jótanács: legalább 100 szavas szókészletet halmozzon fel németül-angolul, mert adódhat probléma, ha nem tud legalább kézzel-lábbal egy idegen nyelven.
Tankolni német nyelvterületen nem a pálya mellett, hanem azt elhagyva, az első faluban kell, nyitvatartási időben. Estétől reggelig csak a pálya mellett van nyitva tartó kút, a többi helyen kártya, amit vagy elfogad adott állomás, vagy nem.
Belgáknál 3-4 éjjeli kút van az egész etapon, tehát érdemes megjegyezni, hol lehet benzinhez jutni. Tankolás esténként: kártyával a helyszínen; a kút mellett közvetlenül található készülék egy magasabb összeget zárol a számláról, aminek fejében tele lehet tölteni a tankot, majd a tényleges fogyasztást visszaszámolja, így csak a megfelelő mennyiségért kell fizetni. A személyes, készpénzes fizetés a következőképpen megy: a shopban _előre_ kell fizetni, a szükséges benzinmennyiséget megsaccolva, majd tankolás után újra becaplatva elkérni az esetleges visszajárót.
Franciaországban Mission Impossible éjjel tankolni, a kompállomás előtt van csak személyzet a kútnál, másutt sehol, ott kp-ban és kártyával is elfogadják, de egy zárva tartó kúton csak az olajtársaság saját kártyájával vagy francia dombornyomott hitelkártyával tölthető tele a tank, mással kár is próbálkozni...
Az átlagsebességre is érdemes odafigyelni, mert 90-96 km/h között adja a legjobb fogyasztást, így akár egy tanknyi is megspórolható a komótos tempóval.
Valamint ha az embernek van egy kevés szabadideje, és nem csak átvágtatni akar Európán, akkor érdemes Ausztriában nem a fizetős autópályát, hanem a Duna mellett kanyargó főutat választani, ahol annyi Dunakanyart láthat, amennyit csak akar, ráadásul egy rakáson. Ezek után Passauba beérve, a belváros megtekintését nem elmulasztva lehet kicsit csemegézni a Németországban kirakott barna turisztikai táblák kínálatából: nekünk még egyik megnézni való látványosság, falucska, óváros, kegyhely, templom vagy kolostor sem okozott csalódást.
Most már valóban elindult valami, fut az ekhós, illetve esetünkben ponyvás szekér a célja felé, át a jól megszokott európai főútvonalon, és kisebb-nagyobb bakikkal bár, de célhoz érünk. Bár nem direkt, de láttam a Csalagút bejáratát is, valamint beszélgettem belga rendőrökkel, autópálya-felügyelőkkel, németül kérek kávét és franciául benzint meg baguette-et, miközben az egyetlen iható verziót, az espressót szürcsölgetve azon meditálok, hogy idegennyelvében él a kozmopolita ember...
Aki először vág neki az útnak, annak pár jótanács: legalább 100 szavas szókészletet halmozzon fel németül-angolul, mert adódhat probléma, ha nem tud legalább kézzel-lábbal egy idegen nyelven.
Tankolni német nyelvterületen nem a pálya mellett, hanem azt elhagyva, az első faluban kell, nyitvatartási időben. Estétől reggelig csak a pálya mellett van nyitva tartó kút, a többi helyen kártya, amit vagy elfogad adott állomás, vagy nem.
Belgáknál 3-4 éjjeli kút van az egész etapon, tehát érdemes megjegyezni, hol lehet benzinhez jutni. Tankolás esténként: kártyával a helyszínen; a kút mellett közvetlenül található készülék egy magasabb összeget zárol a számláról, aminek fejében tele lehet tölteni a tankot, majd a tényleges fogyasztást visszaszámolja, így csak a megfelelő mennyiségért kell fizetni. A személyes, készpénzes fizetés a következőképpen megy: a shopban _előre_ kell fizetni, a szükséges benzinmennyiséget megsaccolva, majd tankolás után újra becaplatva elkérni az esetleges visszajárót.
Franciaországban Mission Impossible éjjel tankolni, a kompállomás előtt van csak személyzet a kútnál, másutt sehol, ott kp-ban és kártyával is elfogadják, de egy zárva tartó kúton csak az olajtársaság saját kártyájával vagy francia dombornyomott hitelkártyával tölthető tele a tank, mással kár is próbálkozni...
Az átlagsebességre is érdemes odafigyelni, mert 90-96 km/h között adja a legjobb fogyasztást, így akár egy tanknyi is megspórolható a komótos tempóval.
Valamint ha az embernek van egy kevés szabadideje, és nem csak átvágtatni akar Európán, akkor érdemes Ausztriában nem a fizetős autópályát, hanem a Duna mellett kanyargó főutat választani, ahol annyi Dunakanyart láthat, amennyit csak akar, ráadásul egy rakáson. Ezek után Passauba beérve, a belváros megtekintését nem elmulasztva lehet kicsit csemegézni a Németországban kirakott barna turisztikai táblák kínálatából: nekünk még egyik megnézni való látványosság, falucska, óváros, kegyhely, templom vagy kolostor sem okozott csalódást.
2011. április 12., kedd
Virágözön
Még a pakolás közötti szünetekben ezerrel fotózok, amíg lehet, amit lehet...
A tóban már erősen mozgolódnak a békák, hamarosan kezdetét veszi a párzási időszak: amint nem fagy be a fenekük a jégbe, azonnal nekilátnak a laokon-szoborcsoportok élő másainak megformálásához, és szerte hallatszik a halk kurrogás, berregés, de egy hangos kvákogás még hetekig nem lesz hallható ilyenkor.
A tóban már erősen mozgolódnak a békák, hamarosan kezdetét veszi a párzási időszak: amint nem fagy be a fenekük a jégbe, azonnal nekilátnak a laokon-szoborcsoportok élő másainak megformálásához, és szerte hallatszik a halk kurrogás, berregés, de egy hangos kvákogás még hetekig nem lesz hallható ilyenkor.
2011. április 11., hétfő
Tófenntartás
Amikor a tóra, mint kertépítészeti elemre terelődik a szó, mindig azzal a makacs prekoncepcióval kell megküzdeni, miszerint a tófenntartás csak profiknak való, komplex feladat, amit mezei júzer évtizedek alatt sem tud elsajátítani. Erre szoktam felsorolni, hogy a tóval kétféle feladat van: létesíteni, majd gyönyörködni benne...
2011. április 4., hétfő
Miért szeretem?
Ez egy francia olalról mentett kép, még mindig háttérképként használom a notebookon. Miért a kitüntető hely? Mert mindig arra figyelmeztet, hogy nyáron egy ágyás milyen lehet, amikor nem színekkel és virágok tömkelegével, hanem szimplán csak a formákkal játszunk: hogy a tarka lombnak mennyi szerepet kell adni, és nem utolsósorban, hogy ne felejtsem el, hogy egy ilyen típusú ágyás télen mit sem ér...
Nézzük csak meg közelebbről: tökéletes formára nyírt gyep, szépen szegélyezve, víz, pihenőhely, kis kerti tároló, amfora-dísz, minden megvan ezen a kis helyen, ízlésesen, arányosan elrendezve. És most vetítsük ugyanezt magunk elé, mondjuk, februárban, a hó elolvadtával... Marad 2-3 örökzöld és a kopár ágyások. Plusz némi kora tavaszi hagymás és a nyírfák fehér törzse...
Nézzük csak meg közelebbről: tökéletes formára nyírt gyep, szépen szegélyezve, víz, pihenőhely, kis kerti tároló, amfora-dísz, minden megvan ezen a kis helyen, ízlésesen, arányosan elrendezve. És most vetítsük ugyanezt magunk elé, mondjuk, februárban, a hó elolvadtával... Marad 2-3 örökzöld és a kopár ágyások. Plusz némi kora tavaszi hagymás és a nyírfák fehér törzse...
2011. április 2., szombat
Magnólia
A magnólia-félék (Magnoliaceae) igen kiterjedt családját néhány fajon keresztül érdemes kicsit közelebbről is górcső alá venni. Kezdjük az örök(zöld) kedvenccel, a Magnolia grandifloraval.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)