Ez egy francia olalról mentett kép, még mindig háttérképként használom a notebookon. Miért a kitüntető hely? Mert mindig arra figyelmeztet, hogy nyáron egy ágyás milyen lehet, amikor nem színekkel és virágok tömkelegével, hanem szimplán csak a formákkal játszunk: hogy a tarka lombnak mennyi szerepet kell adni, és nem utolsósorban, hogy ne felejtsem el, hogy egy ilyen típusú ágyás télen mit sem ér...
Nézzük csak meg közelebbről: tökéletes formára nyírt gyep, szépen szegélyezve, víz, pihenőhely, kis kerti tároló, amfora-dísz, minden megvan ezen a kis helyen, ízlésesen, arányosan elrendezve. És most vetítsük ugyanezt magunk elé, mondjuk, februárban, a hó elolvadtával... Marad 2-3 örökzöld és a kopár ágyások. Plusz némi kora tavaszi hagymás és a nyírfák fehér törzse...
0 komment:
Megjegyzés küldése