2011. április 2., szombat

Magnólia

A magnólia-félék (Magnoliaceae) igen kiterjedt családját néhány fajon keresztül érdemes kicsit közelebbről is górcső alá venni. Kezdjük az örök(zöld) kedvenccel, a Magnolia grandifloraval.




London-szerte a házak elé legalább egy-egy példány van ültetve minden, magára valamit is adó városi előkertben, és a méretekből következtethetően egyik-másik bőven a századforduló környékén kerülhetett oda, amikor vagy ennél hűvösebb telek jártak, mint a mostani, vagy a növény egzotikus kinézetéből azt a tanulságot vonták le, hogy biztosan fagyérzékeny különlegességgel állnak szemben. Néhány helyen szinte a falból nő ki egy-egy hat méteres példány, és látszik rajta, hogy metszve is van. Itt nem kell a télállóságukkal foglalkozni, a -20 fokokat szerencsére még a legzordabb yorkshire-i tájakon sem mérnek, de Skóciában már megfontolandó a legtélállóbb fajta, az 'Edith Bogue' beszerzése.


Nyár közepén, szinte a grandiflorákkal egyidőben egy újabb hullámban utóvirágoznak a Liliiflora nigrak,hasonló méretű fákká terebélyesedve, mint a soulangeanak: 3-4 méteres, szétterülő koronájukal szinte uralnak egy-egy előkertet.


Ha valaki magnóliát ültet a kertjébe, akkor megfontolandó még a kevésbé ismertek közül is válogatni: egy szubtrópusi stílusú kerthez a Magnolia tripetala és a Magnolia macrophylla, azaz a nagylevelűek passzolnak. Cserje méretekhez a Magnolia stellata és a 'Susan' ideális: mindkettő beéri minimális vasazással, sőt, sokkal jobban viselik a meszes talaj kihívásait, mint bármelyik más társuk a családból. Lényeg, hogy július végén, augusztus elején kezdenek el a jövő tavaszra szóló virágbimbók kifejlődni, tehát ezt elősegítendő ekkorra időzítsük a kényesebb fajok utolsó vasazását is.


A magnóliák rendszertani fontosságát elég a nevezéktan első néhány megjelölésére nézve bebizonyítani: a Magnoliopsida a kétszikűeket jelzi... Fűben-fában orvosság, így a M. officinalis a távol-Keleten a gyógyításban is szerepet kapott. Szaporításuk körülményessége talán az egyetlen ok, ami miatt elég borsos áron lehet hozzájutni egy-egy csemetéhez: bujtással két év, amíg egy ág gyökeret ereszt, magról nevelve friss magokkal lehet csak próbálkozni, és azok sem mindig eredményesen csíráznak.


Melegebb éghajlaton a félárnyék és a szórt fény létfontosságú, hogy a virágzást minél jobban el lehessen nyújtani, különben egy hirtelen betörő melegfront 10-14 napra kurtítja meg a teljes virágpompát. A hidegbetörések ellen sajnos nem lehet védekezni, és előfordul, hogy a néhány fokos mínusz egy éjszaka leforgása alatt barnára égeti az éteri szépségű virágokat - kinyílva és bimbóban egyaránt.

0 komment:

Megjegyzés küldése