Hozzáteszem, ideális esetben. Ha majd elérkezik az idő, hogy nagyon feltöltődik, akkor persze kb. öt-hat évente kipucolni, vagy darabokban: minden ősszel egyszer. Ezen kívül körülbelül csak arra kell odafigyelni, hogy megfelelő mennyiségű növény legyen benne, vízen belül és kívül is: minél jobban hasonlít a természetre, annál kevesebb macera lesz vele!
Néha, talán még érdemes a partján a túlburjánzott vegetációt megfékezni, azt is inkább látvány szempontjából és nyaranta, ha muszáj, akkor a tündérrózsákat szétosztani meg kitermelni egy-két talicskányi hínárt a tóból, hogy víz is látszódjon benne, ne csak a növényzet.
Igazán minden a létesítésekor dől el, és itt kell nagyon odafigyelni. 10m2 alapterület legyen a minimum, amivel tavat csinálunk, ez már képes beállni és működőképes rendszerként funkcionálni. A víz 1/3-a maradjon csak fedetlenül, a többi úszónövények és tündérrózsa-levél borítást kapjon. Utóbbi csak napon hajlandó nőni, a tó viszont a túl sok napsütéstől hajlamos túlmelegedni, és ez durrantja be az algákat is - tehát legyen a nagyja mély víz, kevés parttal, de körkörös mocsárzónával.
Úszótónál kell egyharmad tisztítózóna, kétharmad medence, finnyásabbaknak csak az előbbiben hal és növény, nehogy lefejeljenek egy-egy kíváncsi aranyhalat tempózás közben és a tócsagazok se próbálják az indáikat a bokák köré csavarni orvul... :P Ilyen helyhez persze szivattyú is dukál, ami a két rész vízmozgását van hivatott megoldani. 40-45 m2-től már tökéletesen és technikamentesen működőképes a rendszer szeparált tisztítózóna nélkül is, a vízszűrő mocsárzóna természetes csodája...
Télre való felkészülésnek elég, hogy nem hagyjuk a lehullott lombot belerohadni a vízbe, valamint ha tél végén levágjuk a nádat és a jég feletti mocsári évelőket. Télen nem akarunk pánikszerűen lékelni, mert csak megzavarja a halakat, akik a mintegy 5C°-os vízben félig hibernált állapotban lebegnek és eszük ágában sincsen sem megfulladni, sem éhen halni. Mellesleg egy természetes és nem túltelepített tóban nyáron sem hajlandóak külső kajaforrás nélkül feldobni
Békafóbiások és víziszonyosok talán az egyetlen olyan embercsoport, akiknek nem merném jó szívvel ajánlani a természet ezen csodálatos kis darabkáját - mindkét dolog a tóval együtt jár, a csöppet sem halk békakórus májustól augusztusig dettó.
A gyerekek vs. tó: amint elég nagyok ahhoz, hogy betartsanak egy-két alapszabályt, simán kiengedhetők a víz mellé, szóval teljesen alaptalan a para, hogy bajuk lesz belőle. Azon kívül, hogy naphosszat a partján ülnek és hatökrös szekérrel sem elvontathatók onnan, valamint rendszeresen az apró kezekben fickándozó békára, óriás szitakötőkre és a házba hurcolt ebihalakra lehet számítani, amit feltétlenül meg kell szemlélni a szülőknek, mint hadizsákmányt. Talán ez az egyetlen reális érv, ami kellemetlenségként a tóval együtt járhat egy kisgyermekes családban...
A látvány viszont maximálisan megéri. Nemde?
0 komment:
Megjegyzés küldése