Le Clos du Coudray

Éppen, hogy csak kipuffogtam magamat a Varengeville-sur-Mer-i hortenziakertnek délidei zárva tartásából fakadó, mélységes frusztrációm miatt, amikor odaértünk ehhez a 'franciaországi angolkerthez'. Az uramat a kocsiban hagytam egy adag szendviccsel és némi szunyókálás lehetőségével, én pedig előkaptam a fényképezőgépet és belevetettem magam a kert sűrűjébe.

A többit majd nyomtatásban... :D

A kert hivatalos weboldala: http://www.leclosducoudray.com/
Saját fotóink

Mt. Saint Michel

Igen, ő a St Michael's Mount ikertestvére francia földön, Normandia partjainál. A fekvés körülbelül ugyanaz, a látvány kísértetiesen emlékeztet tavaly karácsony előtti cornwalli utazásunkkor Marazionban látottakra.

Beuvron-en-Auge

Alsó-Normandiában, Calvados-ban egyetlen 100 legszebb... van, és ez Beuvron-en-Auge, de a falucska éppen ezért alaposan kitesz magárt. Egy utcás település, mint annyi társa, és gyönyörű kis ékszerdoboz, mint a többiek. A hátsó kertek felől az egyik oldalon szélesebb patak is folyik, ehhez az átszelő úton le is lehet menni, de az igazi attrakció természetesen itt is maga a falu.

Cica-hajj!

Többször megrágtuk a dolgot és úgy döntöttünk, hogy a spanyol OB-re rászánt bő egy hetes utazásunk idejére inkább beadjuk egy macska-megőrzőbe a szürke bandát, mint hogy itt, a ház körül történjen velük valami komoly, amíg odavagyunk. Hogy magyarázod meg egy macskának, hogy ez egy ideiglenes állapot, visszajövünk hozzá és nem kell azon morfondíroznia, hogy a kis, biztonságos, gazdik által lakott világa egyik pillanatról a másikra összeomlik?

Azért attól igencsak tartok, hogy nem szokták meg a bezártságot és balhézni fognak miatta, esetleg Tappancson kitör a mélydepresszió, mert nem elég, hogy minket nem lát, de még idegen helyre is kerül, idegen emberek (és macskák) közvetlen társaságába... Igaz, majd leveri Nyafikán: remélem, az azért számít, hogy nem egyedül kerül oda, hanem a kis bugyis Nyivák Mancival....

Szóval, legalább amiatt nem kell aggódnunk, hogy valami baleset történik velük, vagy a Kandúrka összeverekszik a szemközt lakó cirmos kandúrral, és mint a múltkor, púp nő a hátára és kezeltethetjük ki egy fél vagyonért, plusz az ideg, hogy mire is érkezünk haza... Jó lenne, ha működne a dolog, mert viszonylag jutányos áron találtunk macskapanziót itt, a következő faluban, tiszta a hely, jól meg van csinálva, első osztályú kaját kapnak, a tulaj macskaszeretőnek tűnik, és a cicáknak egyenként van kis kijárójuk is a szabad levegőre, de hát mégiscsak pár m2 az egész területük, és a mieink ráadásul nem kevés időt (7/24) igényelnek törődésileg...

Saffron Walden

Hazafelé menet megálltunk ebben a fura nevű kisvárosban, ahol már egy évvel ezelőtt, estébe hajlóan egyszer átutaztunk, és akkor megjegyeztem magamnak, milyen bájos kis főtere van, és hogy elég régiek lehetnek a főutca házai is, mert a szokásos kidőlt-bedőlt, fa-tégla együttes, erősen tagolt homlokzatokkal, mindenfelé ugró és lejtő tetőkkel, ólomüveg ablakokkal elég ígéretesnek tűnt.

Az autót a főtér melletti nagyobb parkolóban hagytuk, a vasárnap estére való tekintettel még parkolási díjat sem kellett fizetni, de csak kerülőúton tudtunk a főtérre visszajutni, mert a fő csapás iránya le volt zárva.

Colchester

Verseny után a közeli nagyváros, Colchester felé vettük az utunkat, ami Anglia egyik legrégebben lakott települése. Már a római korban erődítmények és telepek álltak itt, és a hódítók visszavonultával a hátramaradt helyőrség épített tovább a várost (akkori nevén Camulodunum -ot), amíg összetűzésbe nem keveredtek az őslakosokkal. Boadicea történetéről és az Iceni törzsről itt lehet bővebben olvasni: http://en.wikipedia.org/wiki/Boudica

Mivel elég fárasztó volt ez a nap, inkább csak a város központjában, a várban található interaktív kiállítást néztük meg, ami messze nem emlékeztet a szokásos üvegtárlós, unalmas, történelemkönyv-ízű múlt agyagcserepekben való tálalásához.

Beth Chatto Gardens

Nagyon sok helyről és nagyon sokan írták már, hogy ez Anglia egyik, ha nem a legszebb kertje, az emberléptékű dizájn netovábbja, a sokféle élőhely békés egymás mellett való felvonultatásának legékesebb példája, az etalon a természetközeli kiültetésre, ésatöbbi, ésatöbbi. Általában az ilyen tömény ömlengéseket némi fenntartással szoktam fogadni és leginkább azért, hogy ne essek túlságosan is pofára, amikor egy ilyen kertet végre élőben is megnézhetek. Most, hogy saját szememmel győződhettem meg ezen állítások helytállóságáról, bátran kijelenthetem, hogy ez a kert tényleg egyedülálló a maga nemében, és hogy valóban maximálisan rászolgál az azt körülvevő dicsfényre és méltatásra, és hogy most is valami ilyesmi következik... :P