Colchester

Verseny után a közeli nagyváros, Colchester felé vettük az utunkat, ami Anglia egyik legrégebben lakott települése. Már a római korban erődítmények és telepek álltak itt, és a hódítók visszavonultával a hátramaradt helyőrség épített tovább a várost (akkori nevén Camulodunum -ot), amíg összetűzésbe nem keveredtek az őslakosokkal. Boadicea történetéről és az Iceni törzsről itt lehet bővebben olvasni: http://en.wikipedia.org/wiki/Boudica

Mivel elég fárasztó volt ez a nap, inkább csak a város központjában, a várban található interaktív kiállítást néztük meg, ami messze nem emlékeztet a szokásos üvegtárlós, unalmas, történelemkönyv-ízű múlt agyagcserepekben való tálalásához.



Itt kisfilmekre lehetett beülni, amik a kort a néző elé tárják, fel lehet öltözni római légionáriusnak, és lehet polisztirol színházi díszlet-alapanyagokból kőkandallót is építeni, esetleg álmélkodni, mi mindent sikerült a régészeknek épen kinyerni egy-egy ásatáson, az üveg(!)cserepektől kezdve a mütyűrökön át az ivóflaskáig minden, amire még csak nem is gondol az ember.

A kiállítás szépen le van bontva korszakokra, a két emeleten kacskaringósan elhelyezett folyosórendszer legfelülről látható a legjobban, ahova még egy félig elkészült fachwerk-ház robbantott részletét is kiállították a közérthetőség miatt, meg hátha rákapnak a mai népek is erre a végtelenül egyszerű, csak természetes anyagokkal dolgozó és látványos technikára...

A múzeum után azért csak nekiindultunk kicsit, a környező parkban sétáltunk egyet, ahol éppen vasárnapi majális volt, térzenével, sok néppel, akik a füvön piknikezve élvezték az áldott napsütést és a majdnem nyári meleget. Többen csónakáztak is a tavacskán, mi pedig leültünk a park egyik csendesebb, színes-virágos sarkába... Így a közelben levő Layer Marney torony kimaradt a megnézni valók közül, de idén még talán járunk errefelé még valamikor.

Fotók: Colchester