Saffron Walden

Hazafelé menet megálltunk ebben a fura nevű kisvárosban, ahol már egy évvel ezelőtt, estébe hajlóan egyszer átutaztunk, és akkor megjegyeztem magamnak, milyen bájos kis főtere van, és hogy elég régiek lehetnek a főutca házai is, mert a szokásos kidőlt-bedőlt, fa-tégla együttes, erősen tagolt homlokzatokkal, mindenfelé ugró és lejtő tetőkkel, ólomüveg ablakokkal elég ígéretesnek tűnt.

Az autót a főtér melletti nagyobb parkolóban hagytuk, a vasárnap estére való tekintettel még parkolási díjat sem kellett fizetni, de csak kerülőúton tudtunk a főtérre visszajutni, mert a fő csapás iránya le volt zárva.


A kisvárosban csak a nagyon szükséges mértékig érződött a cilvilizáció az ódon házakon, de még így is jobban, mint pl. Bridgnorthban, így egy csendesebb, de annál ódonabb rész felé vettük az utunkat.

Délen látni csak vakolt háazakat, de azokat igen cirkalmasan díszítették ki az elmúlt évszázadokban, így mintegy matyó mintákat is sikerült egy-egy homlokzaton fotózni. 5-600 éves kocsma az egyik oldalon, stílusosan egy még régebbi házban régiségkereskedés, girbegurba utcácskák, ódon templom, és pár lépés, és az ember ki is ér a városból...

Mielőtt még ráálltunk volna a hazafelé vivő útra, újra kerültünk egyet azon az utcán, amerre a városba érkeztünk, és lefotózhattam az egyik legmesebelibb házikót, amit eddig Délen láttam... Nem tudom, mi fogott meg benne, de ő az:

További képek itt: Saffron Walden